Czumbel Lajos
Dr. Czumbel Lajos (Szaniszló, 1891. augusztus 12. – Szatmárnémeti, 1967. február 26.) az egyesített Szatmár–Nagyváradi római katolikus egyházmegye ordináriusa, teológiai egyetemi tanár, a filozófia doktora, kanonok.[1] Pályafutása1909-ben érettségizett Szatmárnémetiben, majd papneveldébe került. Tanulmányait 1915-ben megszakította a világháború miatt. Ez év májusában szentelték pappá Szatmárnémetiben. Később Innsbruckban folytatta tanulmányait. 1916-ban teológiai doktorátust szerzett. Hazatérve Mezőpetriben és Nagybányán volt káplán. 1917-től teológiai egyetemi tanár volt Szatmárnémetiben a püspöki papnevelő intézetben, majd tanulmányi felügyelő. 1918 és 1926 között főgimnáziumi tanár, 1931 és 1941 között Felsőbánya plébánosa. 1937-től Nagyváradon kanonok is (1941-ig), a Magyar Párt vezéralakja, az Erdélyi Katolikus Akadémia tagja. 1941-től Máramarosszigeten plébános. 1942-től a székesegyház kanonokja, 1943 és 1951 között plébánosa, címzetes apát. Miután bezárták a szemináriumot, részt vett a Titkos Szeminárium és Theológia megszervezésében. 1945-ben letartóztatták néhány hónapra. Az 1948-ban újra összevont szatmár–nagyváradi egyházmegye püspökének, annak akadályoztatása miatt szükséghelyettese, majd 1950-től titkos ordinárius, a száműzetésbe vetett Scheffler János helyett vezette az egyházmegyét. 1951-ben letartóztatták. Három évig a hírhedt máramarosszigeti-felsőbányai börtönökben őrizték, aztán magánzárkába került és megjárta a jilavai megsemmisítő börtönt (itt halt meg Scheffler János vértanú-püspök is) és a bărăgani puszta Bumbacar börtöntelepét is. 1956 február 8-án szabadult, és újra átvette Szvoboda Ferenctől az egyházmegye vezetését, amit haláláig megtartott. Művei
Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia