|
Cukormúzeum (Berlin)
A cukor történetének és gyártásának szentelt berlini cukormúzeum a világ legrégebbi ilyen típusú múzeuma; 1904-ben nyitották meg. A Német Technikai Múzeum részeként működik, és 2012-ig Berlin Wedding nevű negyedében, az Élelmiszer-technológiai Intézetben (Institut für Lebensmitteltechnologie) helyezkedett el. 2012. november 5-én Kreuzbergbe költöztették, újbóli megnyitása 2015-re várható.[1] TörténeteBerlin fontos szerepet játszott az európai cukorgyártás történetében, ugyanis itt kísérletezett Andreas Marggraf a répacukor gyártásával 1747-ben, és tanítványa, Franz Carl Achard, aki elsőként állította elő 1783-ban.[2][3] 1799-ben bemutatta a terméket III. Frigyes Vilmos porosz királynak, aki anyagi támogatást nyújtott neki a cunerni (ma Konary, Lengyelország) cukorgyár felállításához, amely 1801-es alapításával a világ első répacukorgyára lett.[3][4] 1867-ben Carl Scheibler vezetésével cukorkutató laboratóriumot alapítottak Berlinben. Ennek az utódja, a Cukoripari Intézet (Institut für Zuckerindustrie) 1904. május 8-án nyílt meg, és egyúttal megnyitotta az épület második emeletén található cukormúzeumot is.[3][5] A múzeum alapítójának Edmund Oskar von Lippmannt tartják.[6] 1945-ben a múzeum Berlin városáé lett, majd 1978-ban a Berlini Műszaki Egyetem tulajdonába került.[3] 1988-ban a Német Demokratikus Köztársaság állami múzeumává lett,[7] és egy felújítást követően 1989. szeptember 22-én nyílt meg újra. 1995. november 1. óta a Német Technikai Múzeum részeként működik.[3] 2012 novemberéig a múzeum eredeti épületében volt található Berlinnek a cukoriparhoz köthető negyedében, Weddingben.[8] A cukor történetének és gyártásának 450 négyzetméternyi helyt adó múzeumot évente mintegy húszezren látogatják[9] Állandó kiállításaiA múzeum állandó kiállításai hét téma szerint vannak csoportosítva: CukornádEz a rész a cukornád biológiáját és történetét mutatja be kezdve attól, hogy Melanéziában több mint 10 000 éve használták táplálékként egészen a Hispaniola szigeti cukorfinomításig.[10] A kiállításon betakarító gépek és cukorfinomító berendezések láthatók, illetve tájékoztatás a cukornád kártevőiről. Cukorgyártás a gyarmatokonMivel a karibi szigetvilágban az éghajlat kifejezetten alkalmas a cukornád termesztésére, a 16. századtól fogva a cukor a gyarmatok fő termékévé vált. A jogszabályok tiltották vagy megnehezítették a gyarmatokon történő cukorfinomítást, így azt Európába szállították. A kiállítás bemutatja a szállításra használt hajók modelljét, valamint a fő cukorkereskedelmi központok (Antwerpen, Amszterdam, Bordeaux, Hamburg és London) fejlődését, valamint az ültetvényeken és a cukorfinomítókban található nehéz körülményeket.[11] Az európai cukorfinomítókban a cukorgyártás úttörői vendégmunkások voltak, Angliában főleg németek, akikről úgy tartották, hogy keményen dolgoznak, jó a humoruk, és bírják a hőséget.[8] Rabszolga-kereskedelem.png) A megnövekedett európai cukorkereslet és ebből következően az ültetvények fokozott munkaerőigénye oda vezetett, hogy a bennszülöttek majdnem teljesen kipusztultak, és a cukorgyártás az afrikai rabszolgáktól függött. Becslések szerint 1500-1850 között mintegy húsz milliónyi embert szállítottak erőszakkal Amerikába. A rabszolga-kereskedelem rész a rabszolgahajókon uralkodó embertelen körülményeket mutatja be, és betekintést nyújt az újvilágban dolgozók életébe.[12] Az európai cukorkereslet, illetve a Nyugat-Indiákon elérhető nyereség olyan nagy volt, hogy a répából történő cukorgyártás megkezdéséig a rabszolga-ellenesség hívei nem tudtak eredményeket elérni. Angliában például a rabszolga-kereskedelmet (de nem magát a rabszolgaságot) az 1807-es Slave Trade Act tiltotta meg.[4][13] A cukorrépa PoroszországbanA répacukor felfedezése következtében a cukor Berlinben luxuscikkből általánosan használt termékké vált. A kiállítás ezen részében található a világ első répacukor gyárának (1801) a makettje, amely bemutatja a technológiai- és munkafeltételeket. Egy 14 részes dioráma pedig a répából történő cukorgyártás lépéseit mutatja be, ahogy az 1920 körül történt.[8] Clara Elisabeth Fischer 1903-ban készült nagy méretű festményén az az elképzelt jelenet látható, ahol Franz Carl Achard, a répacukor feltalálója süvegcukor formájában bemutatja találmányát III. Frigyes Vilmos porosz királynak. A valóságban Achard elküldte a királynak a répából készült cukrot.[14][15][16] A ma ismert összes cukorrépa fajta azokból a növényekből származik, amelyet Achard húsz éven keresztül nemesített Kaulsdorfban.[17] CukorgyártásAz iparosítás előrehaladtával a cukor alapvető fogyasztási cikké vált Németországban. A múzeumnak ez a része bemutatja a német cukorgyártás területi megoszlását, a répatermesztés és feldolgozás fejlődését, illetve a melléktermékek (például a melasz) felhasználását.[18] Cukor nélküli világ A kiállításnak ez a része a cukrot a fogyasztók oldaláról mutatja be a 18- századtól kezdve, amikor a használata státusszimbólumot jelentett egészen az általános elterjedéséig.[19] Az egyik kiállítótérben porcelánból és nemesfémekből készült cukortartók láthatók abból a korszakból, amikor a cukor nagyon drága terméknek számított.[20] A kiállítás bemutatja a cukor és az egészséges táplálkozás összefüggését, kitér az alternatív édesítőszerekre, de ábrázolja azt az alapvető szerepet is, amelyet a cukor játszik az állatok és növények energiaellátásában.[19] Nincs alkohol cukor nélkülA cukortartalmú folyadékokat legalább hétezer éve használják alkohol (etanol) előállítására. A múzeumnak ez a része bemutatja a cukor felhasználását a bor, sör és desztillált szeszek előállításában, kezdve a sumerekkal, akik hatezer évvel ezelőtt sört főztek.[20][21] Időszaki kiállítások
Hivatkozások
Fordítás
Források
|
||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
