Csulai György

Csulai György
Az Erdélyi református egyházkerület püspöke
Született	születési ideje nem ismert nem ismert
Elhunyt	1660 vége
Nemzetiség	magyar
Felekezet	protestantizmus
Püspökségi ideje 1650 – 1660
Előző püspök Következő püspök Geleji Katona István Veresmarti Gáspár

Csulaj vagy Csulai György (? – 1660 vége) református lelkész, az Erdélyi református egyházkerület püspöke 1650-től haláláig.

Élete

Debrecenben tanult, majd 1619-ben a heidelbergi egyetem hallgatója volt. Hazatérve Gyulafehérváron lett tanár. 1623-ban Székelyudvarhelyre ment lelkésznek, és ugyanabban az évben esperessé választották. 1627-ben Nagyenyeden lett lelkész.

1635-től I. Rákóczi György fejedelem udvari papjaként szolgált. Ebben a minőségében nagy kiváltságban volt része: saját konyhával rendelkezett, amire sem előtte, sem utána nem volt példa.[1] Támogatta a heidelbergi káté román fordításának elkészítését és kiadását, majd amikor a fordítást a moldvai Varlaam metropolita Cartea carea să cheamă răspunsul împotriva catihismului Calvinesc (Suceava 1645) című vitairatában támadta, Csulai vitába szállt vele.[2][3]

1650-ben püspökké választották. 1652-ben ő hívta haza Hollandiából Apáczai Csere Jánost, hogy a gyulafehérvári főiskola tanára legyen.[4] 1650–1653 közötti könyvadományaival jelentős mértékben hozzájárult a marosvásárhelyi református kollégium könyvtárának megalapozásához.[5] 1658-ban közbenjárt a fejedelemnél az összes nagyenyedi polgár nemessé emelése érdekében.[6]

II. Rákóczi György háborúinak következtében bujdosásra kényszerült, Erdélytől távol, Magyarországon halt meg.

Mellékalakként számos, a korban játszódó irodalmi műben megjelenik, így Kemény Zsigmondnak Özvegy és leánya illetve A rajongók című regényeiben, valamint Németh László Apáczai című történeti drámájában, és Páskándi Géza Tornyot választok című drámájában.

Munkái

• Üdvözlő verset írt Barcsai Zsigmondhoz (1620), Mindszenti C. Imréhez (1620) és Geleji Katona Istvánhoz (1640)
• Latin gyászbeszéd Bethlen Gáborné Károlyi Zsuzsánna felett. 1622 (Az „Exequiarum Caeremonialium… libelli duo” c. gyűjteményben, Gyulafehérvár, 1624)
• Gyászbeszéd gr. Bethlen Péter felett (A „Temetési pompa” c. kiadványban, Nagyvárad, 1646)
• Keserüi Dajka János felett is tartott beszédet (1633)
• Temetési pompa. Várad, 1646 (Halotti prédikáció, melyet iktári gr. Bethlen Péternek, Hunyadmegye főispánjának temetésén 1646. nov. 4. tartott)
• Határozata az eresztvényi és rétyi gyülekezetek közt fenforgó vitás ügyben 1653-ból. (M. Prot. Figyelmező 1872. 385. l.)
• Két levele Bethlen Istvánhoz 1636 decemberéből (Történelmi Tár 1885. 746–749.)[7]
• Scutul catechizmuului cu răspuns din scrâptura svântâ (Gyulafehérvár, 1656)

Hivatkozások

1. Jeney-Tóth Annamária: Udvari papok és lelkészek valamint a püspökök az erdélyi fejedelmi udvarokban a kolozsvári számadások tükrében (1605-1649). Egyháztörténeti Szemle, IX. évf. 4. sz. (2008) arch Hozzáférés: 2013. február 1.
2. Régi magyar nyomtatványok^[halott link]
3. Tamás Lajos: Fogarasi István kátéja: Fejezet a bánsági és hunyadmegyei ruménség művelődéstörténetéből. Kolozsvár: Gróf Teleki Pál Tudományos Intézet. 1942.  
4. Ungvári-Zrínyi Imre: Erdélyi magyar kartezianizmus a 17. században. Kellék, 8–9. sz. (1997)
5. Sebestyén Mihály: A marosvásárhelyi egykori Református Kollégium diákkönyvtárosainak számadásai 1765-1800. Magyar Könyvszemle, CX. évf. 4. sz. (1994)
6. Nagy Géza: Társadalmi ellentétek a régi erdélyi református egyházban. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 1942. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 144.  
7. a Történelmi Tár 746. oldala. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 7.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.  
• Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8  

Kapcsolódó szócikkek

• Erdélyi református püspökök listája