|
Csíksomlyói borvízforrásA csíksomlyói borvízforrás a Kissomlyó-hegy északnyugati lábánál, a Lok-patak völgyében található. LeírásaA csíksomlyói ferences kolostor mögötti réten fakadó forrás, a lakosság kedvelt savanyú ásványvize, vulkáni utóműködés eredményeként jött létre. Fellobogó vízbősége és gazdag forrása miatt, Benkő Károly 1853-ban “lobogó víz”-nek nevezte. Imets Fülöp Jákó tanár, a Csíksomlyói Római Katolikus Gimnázium egykori igazgatója, a Székelyföld című lap 1883. november-decemberi számaiban így ír a somlyói borvízről: “A somlyói szerzetesek a Somlyó nyugati tövében s részben saját területükön fekvő ásványos forrásra figyelmüket kiterjesztették. “ Vitos Mózes pap, helytörténész a Csikmegyei füzetek: Adatok Csikmegye leírásához és történetéhez című könyvében a következőket írja a csíksomlyói ásványvízről: "Isten e kézzelfogható adománya, a természet e kincse, melyet a csíki főmuzsák gyermekeinek különös kedvezményképpen nyujt oly pazar bőkezüséggel, egy csinos kőküpüben van felfogva, melyet a csikszentkirályi kőfaragók egy darab kőből készítettek volt egy öl hosszu, vagy mély és egy fél öl átméretü nagyságban". E kőküpün a következő sokatmondó kronosztikon olvasható: Rég fa VaLék. DarVas VenánCz VáLtoztata KőVé, Már Vigan Lobogok, hogy kIkI VágygyaL Igyék! A kronosztikon betűi az 1839-es évet adják. Kettős vályújának elsőjén pedig, melyben a forrásnak a kőküpü oldalcsatornáján kicsorgó vize fel van fogva, ezen vers állott: Szomjas merits, vagy igyál, im jó és friss vagyok itt is. A második vagy alsó válasz ez: A barmok s madarak szomjukat üzik el itt. Alá volt írva: "Bodó Benjamin Sz.-Ferenczes." Ugyan e gazdag viztartalommal biró forrás vize csatornákon mintegy 20 méternyire le volt vezetve az uszodába.” Imets Fülöp Jákó feljegyzése szerint, Darvas Vénácz ferences szerzetes, zárdafőnök, a bővizű forrást, cserefából készített, két-két szakaszos vályúba vezettette. Ezt a vályút negyven éven át használták. FelhasználásaA csíki székelyek egyik megélhetőségi lehetősége, a somlyói borvíz házhoz szállítása volt. Már a 19. század végén, a megrendelőknek, mázatlan cserépkorsókban szállították házhoz a kedvelt savanyúvizet. Hagyományos tehénfogattal indultak minden reggel a városba, a szekéren két szinten sorba helyezték el a borvízzel teli korsókat. A Csíki Lapok 1902. október 15-i számában olvasható: “Szeredába hordja naponta szekérszámra számtalan korsóval a kellemes és bő forrás vizét egy vállalkozó, hol valóban nagy szükséget pótol, mert itt az ívóvíz általában rossz, legtöbbnyire meszes. Aki a somlyói vizet megszokja, alig nélkülözheti.” Az egyre növekvő város igényeinek kielégítésére, a borvízfuvarozást is modernizálni kellett, így a lassú tehénfogatot a gyorsabb lófogat váltotta fel. A szeredaiak által oly nagyon kedvelt borvizet évtizedeken át fogatok szállították. A későbbi időkben a forrást tetőszerkezettel látták el, hogy védjék az időjárás hatásaitól. Napjainkban, a szépen felújított borvízforrás és rendezett környéke fogadja az oda látogatókat. A csíksomlyói borvíz, a csíkszeredaiak által ma is közkedvelt asztali ásványvíz. GyógyhatásaAz ásványvíz, ivókúra formájában kiválóan alkalmas: savtúltengéses gyomorbántalmak és emésztési zavarok kezelésére. JellegzetességeBikarbonátos, vasas, sós, kalciumos, magnéziumos, szénsavas, hypotoniás ásványvíz. ÖsszetételeAz 1957-es mintavétel idején a víz vegyi összetétele a következő:
Kezelési javallatokIvóvízként a következő betegségek kezelésére használható:
Források
Külső hivatkozások |
.svg){kind=small}
Portal di Ensiklopedia Dunia
