Hunyadi vagy Corvin Kristóf (horvátul: Krsto Korvin, latinul: Cristoforus (Christophorus) Corvinus; Bihács, Horvát Királyság (ma Bosznia-Hercegovina), 1499. augusztus 8. előtt – 1505. március 17.) a Hunyadi-család utolsó férfi sarja. I. (Hunyadi) Mátyás magyar király unokája és V. (Nagylelkű) Alfonz aragón és I. Alfonz néven nápolyi király ükunokája, akinek a révén V. István magyar király (11. generációs) leszármazottja volt. A keresztnevét a nagybátyja és keresztapja, Frangepán Kristóf után kapta.
Élete
Édesapja Corvin János, I. (Hunyadi) Mátyás természetes fia. Édesanyja Frangepán Beatrix. 1499-ben röviddel augusztus 8-a előtt született Bihácson, és a keresztelőjét nem sokkal augusztus 8-a után tartották ugyancsak Bihácson, ahova apja Zágrábból ment, amint az örömteli hírt megkapta.[1] A keresztnevét az anyjának a bátyja és a keresztapja, Frangepán Kristóf után kapta.[1] Két testvére volt, egy nővére Erzsébet és egy öccse, a csak a budai káptalan 1505. január 12-ei jelentésében feltüntetett, és máig a feledés homályába vesző utószülött Mátyás, aki 1504-ben, apja halála után jött a világra, de még csecsemőkorában, bátyja előtt meghalt 1505-ben.[2] Neumann Tibor feltételezi, hogy erről a fiúról azért nem emlékezett meg 1504. szeptember 11-én Corvin János herceg, mikor egy intézkedése során megnevezi gyermekeit, Kristófot és Erzsébetet, mert még nem született meg.[3] Apjuk 1504-es halála után Kristóf lett a Hunyadi-család feje.
Az 1505-ös oklevél a "vitézlő Kristófnak és Mátyásnak, a méltóságos Corvin János herceg úr fiainak a nevében"[4] intézkedett egy Angelo Kanczlir nevű budai polgárnak, Bakócz Tamás esztergomi érsek sógorának a kérésére, aki Mezőberényt szerette volna az elhunyt Corvin János adóssága fejében saját maga számára beiktattatni. Ezen oklevél kiállítása (1505. január 12.) után nem sokkal, de még bátyja, Kristóf halála (1505. március 17.) előtt halhatott meg Corvin János ifjabb fia.[3]
Hedvig tescheni hercegnőnek, Szapolyai István nádor özvegyének a kezdeményezésére, aki még Kristóf életében megígérte, hogy támogatni fogja Beatrixot, amennyiben Kristóf fia (is)[5] meghalna, hogy az ősiség törvényével összhangban előállott magszakadás miatt a lánya, Erzsébet örökölhesse a Hunyadi-birtokokat, Erzsébetet 1505 februárjában Budán eljegyezték Hedvig hercegnő kisebbik fiával, Szapolyai Györggyel, aki a megállapodás szerint a leendő felesége révén szintén a Hunyadi-vagyon örököse lesz.[6] Szapolyai György a mohácsi csatamezőn lelte halálát 1526-ban.
A megállapodást követően hamarosan az idősebb Hunyadi fiú, Kristóf is meghalt 1505. március 17-én.[6] Mérgezést gyanítottak a kortársak a háttérben, de erre semmi bizonyíték sincsen. Vele sírba szállt a Hunyadi-család utolsó férfisarja. Nővére, Erzsébet halála után pedig az anyjuk Brandenburgi György felesége lett, aki a házasságával megkapta a Hunyadi-család birtokait. Kristófot apja mellé temették el a lepoglavai pálos kolostorban.[7]
Ősei
Legközelebbi rokonsági kapcsolat Kristóf és „mostohanagyanyja”, Aragóniai Beatrix között
| | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | V. István magyar király 1239–1272 felesége: Kun Erzsébet 1240–1290/95 | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnő 1257–1323 férje: II. Károly nápolyi király 1254–1309 | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | Anjou Blanka 1280–1310 férje: II. Jakab aragóniai király 1267–1327 | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | IV. Alfonz aragóniai király 1299–1336 1. fg.: Entençai Teréz 1300 körül–1327 2. fg.: Kasztíliai Eleonóra 1307–1359 | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | [1.] IV. Péter aragóniai király 1319–1387 1. fg. Navarrai Mária 1330–1347 2. fg.: Portugáliai Eleonóra 1328–1348 3. fg. Szicíliai Eleonóra 1325–1375 4. fg.: Fortià Szibilla 1350/55–1406 | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | [3.] Aragóniai Eleonóra 1358–1382 férje: I. János kasztíliai király 1358–1390 | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | I. (Antequerai) Ferdinánd aragón és szicíliai király 1380–1416 felesége: Alburquerquei Eleonóra 1374–1435 | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | V. (Nagylelkű) Alfonz aragón, valamint nápolyi és szicíliai király 1394/96–1458 felesége: Kasztíliai Mária 1401–1458 (n.) ágyasa: Giraldona Carlino ?–? | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | | |
| | | [n.] I. Ferdinánd nápolyi király 1423–1494 1. fg. Chiaromontei Izabella 1424–1465 2. fg. Idősebb Aragóniai Johanna 1455–1517 | | | | [n.] Aragóniai Eleonóra Diána ?–1450 férje: Marzanói János Ferenc Mariano rossanói herceg ?–1494/98 | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | |
| [1.] II. Alfonz nápolyi király 1448–1495 felesége: Sforza Hippolita 1446–1484/88 | | [1.] Aragóniai Beatrix 1457–1508 1. fj. I. Mátyás magyar király 1443–1490 2. fj. II. Ulászló magyar király 1456–1516 | | Marzanói-Aragóniai Lujza ?–? férje: Frangepán Bernát Veglia, Modrus és Zengg grófja 1452/53–1527/29 | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| II. Ferdinánd nápolyi király 1467/69–1496 felesége: Ifjabb Aragóniai Johanna 1477/78/79–1518 | | [1. (örökbe fogadott fia)] Corvin János magyar trónkövetelő, címzetes bosnyák király, horvát bán, Troppau és Liptó hercege, Hunyad grófja 1473–1504 felesége: Frangepán Beatrix 1480–1510 ld. jobboldalt | | Frangepán Beatrix 1480–1510 férje: Corvin János magyar trónkövetelő, címzetes bosnyák király, horvát bán, Troppau és Liptó hercege, Hunyad grófja 1473–1504 ld. baloldalt | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | Corvin Kristóf Liptó hercege, a Hunyadi-ház utolsó férfi leszármazottja 1499–1505 | | | | | | | | | | | | | | | |
Jegyzetek
- ↑ a b Lásd Schönherr (1894: 272).
- ↑ Lásd Neumann (2015: 72–73).
- ↑ a b Lásd Neumann (2015: 72).
- ↑ Idézi Neumann (2015: 72). Latin eredetiben: „nominibus et in personis egregiorum Cristofori et Mathie filiorum illustris quondam domini Iohannis Corvini ducis” Slovenský Národný Archív, Listiny Erdödy 89. (Színes fotója: Oklevél), fekete-fehér fotója: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Fényképgyűjtemény.
- ↑ Feltételezhetően Mátyás herceg halála után vetődött fel ez a lehetőség is.
- ↑ a b Lásd Schönherr (1894: 309).
- ↑ Schönherr (1894: 309).
Források
- Balás, Anna. „Corvin János és Corvin Kristóf csontmaradványainak fényképeiről)” (magyar nyelven). Művészettörténeti Értesítő 1977 (26), 286–287. o. (Hozzáférés: 2019. február 7.)
- Farbaky Péter, Spekner Enikő, Szende Katalin és Végh András (szerk.): Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány és megújulás a királyi udvarban 1458–1490, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 2008.
- Neumann, Tibor. „Mátyás herceg (Szerény adalék a Hunyadi családfához)” (magyar nyelven). Turul 2015 (88), 72–73. o. (Hozzáférés: 2016. február 17.)
- Schönherr Gyula. Hunyadi Corvin János, MTA, Magyar Történelmi Társulat (magyar nyelven), Budapest: Franklin-Társulat (1894). Hozzáférés ideje: 2016. február 17.
- Spieß, Philipp Ernst. Aufklärungen in der Geschichte und Diplomatik als eine Fortsezung der archivischen Nebenarbeiten (német nyelven). Bayreuth: Verlag der Zeitungdruckerey (1791). Hozzáférés ideje: 2016. február 17.
- Wertner Mór: A Hunyadiak : a család eredete és nemzedékrendje, Déva, Hirsch Adolf, 1900.
- Cawley, Charles: Hungary (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2016. február 17.)
- Marek, Miroslav: Hunyady family (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2016. február 17.)