Első tétel (Moderato – Allegro): egy gondosan kimunkált nagyzenekari bevezető után a zenekar és az együttes felváltva játssza a fő témát. A szólisták és a zenekar versengése nagyon hasonlít a concerto grossóhoz.
Második tétel (Andante): a második tételben hallható egy dal, amit Ian Gillan énekel. Az együttes jobban együttműködik a zenekarral, bár még mindig előtérben vannak. Ez a sinfonia concertantéra emlékeztet.
Harmadik tétel (Vivace – Presto): Ian Paice dobszólójától eltekintve a zene tempója olyan szoros, hogy az együttes mintha egy kibővített zenekar részévé válna. Egy szólórész után már nincs szólista, az egész zenekar együtt zenél. Többé kevésbé ezt értik a zenekari concerto fogalmán.