|
Colin Davis (karmester)
Sir Colin Rex Davis (London, 1927. szeptember 25. – London, 2013. április 14.) angol karmester. Élete, munkásságaApja, Reginald George banki ügyintéző, anyja Lillian Davis volt. Hét gyermekük közül Colin volt az ötödik. Tanulmányaiban egy jómódú dédnagybácsi segített neki, a Nyugat-Sussex-i Christ's Hospital iskolában tanult. Az iskolában egy idősebb diáktársa biztatta, hogy kezdjen el klarinétot tanulni. A zenei képzéshez ösztöndíjat kapott a londoni Royal College of Music-ba, ahol Frederick Thurstonnál tanult. Közben zenekari klarinétosként részt vett Hector Berlioz L'enfance du Christ (Krisztus gyermekkora) című oratóriumának előadásában. A mű annyira megérintette, hogy úgy döntött, karmester lesz (és innen eredeztethető Berlioz iránti későbbi elhivatottsága is). A karmesteri órák látogatására azonban nem volt jogosult, mert nem tudott zongorázni. Végzés után behívták katonai szolgálatra, és egy lovassági zenekarba került klarinétosnak. Ezután a Royal College-beli néhány társával együtt megalakította a Kalmar Orchestra nevű együttest, amelyet ő vezényelt, a karmesterkedést egyedül tanulta meg. Az együttes hamarosan félprofi szervezetté alakult, Chelsea Opera Group néven. Davist ekkoriban már – néhány Mozart-opera (A színigazgató, Don Giovanni) kiváló és stílusos előadása után – egyre jobban meg- és elismerték. 1952-ben a Royal Festival Hall balettzenei vezetője lett. 1957–1959 között a BBC Scottish Orchestra (ma Scottish Symphony Orchestra) segédkarmestere volt. 1958-ban debütált a Covent Gardenben a Szöktetés a szerájból című Mozart-operával. 1959-ben, amikor Otto Klemperer megbetegedett, átvette a Don Giovanni előadását a Royal Festival Hallban, és a produkció széles körű elismerést hozott neki. 1960-ban szinte megismétlődött a történet, ekkor Thomas Beecham betegedett meg, és Colin Davis zseniálisan ugrott be a glyndebourne-i Varázsfuvola előadásban. 1961-ben kinevezték a Sadler's Wells Opera zenei igazgatójává, de 1964-ben lemondott, hogy inkább a szimfonikus zene felé fordulhasson, főleg a Londoni Szimfonikus Zenekarral. 1967-ben kinevezték a BBC Szimfonikus Zenekarának vezető karmesteri posztjára, ahol nagy szabadságot kapott a zenekar repertoárpolitikájának kidolgozásában. Közben több alkalommal vezényelte a Royal Opera Company-t, és felfedezte maga számára Michael Tippett műveit. Karrierje ekkoriban határozottan nemzetközi fordulatot vett, New York-i és bostoni főkarmesteri posztokkal. 1971-ben Solti György utódjaként a Royal Opera House zenei igazgatója lett. Általános elismerést kapott általában a repertoárért, a Mozart előadásokért, Berlioz Trójaiakjáért, a két Tippett-operáért (A szentivánéji házasság, The Knot Garden), mindamellett némi kritikát is kapott az 1974–1976-os Ring-ciklusért. Ennek ellenére felkérték, hogy 1977-ben Bayreuthban vezényelje a Tannhäusert. Ő volt az első brit karmester, aki vezényelt a Bayreuthi Ünnepi Játékokon. 1984-ben, Rafael Kubelík utódjaként elfogadta a müncheni Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető karmesteri pozícióját, akikkel 1986-ban egy Észak-amerikai turnét teljesített. Ugyanebben az évben lemondott a Royal Opera House-ban betöltött pozíciójáról, hogy több ideje legyen a vendégszereplésekre. 1994-ig maradt a müncheni zenekarnál, miközben a Bostoni Szimfonikus Zenekar vezető vendégkarmestere volt. 1995-ben kinevezték a Londoni Szimfonikus Zenekar vezető karmesterévé, ahol a haláláig maradt. Először még 1959-ben vezényelte a zenekart, majd 1964-ben ő vezette a zenekar első világ körüli turnéját, 1997-ben pedig az ő irányításával szerepeltek először a New York-i Lincoln Centerben. Felesége 2010-ben bekövetkezett halála után az egészsége rohamosan romlott. 2011 februárjában leesett a Covent Garden dobogójáról. Utolsó fellépése egy amatőr londoni zenekarral és Thomas Gould szólistával volt, egy hónappal a halála előtt. 2013. április 14-én, 85 éves korában hunyt el Londonban. Magánélete1949-ben feleségül vette April Cantelo szopránt, aki hamarosan saját karriert futott be. Két gyermekük született, Suzanne és Christopher. A házasság 1964-ben ért véget, és még ebben az évben elvette az iráni Ashraf Nainit (becenevén Shamsit). Öt gyermekük született, közülük Joseph Wolfe (megváltoztatta a családnevét, hogy ne apja jusson eszébe senkinek) karmester lett. Második felesége 2010 júniusában halt meg. Díjai, elismerései1965-ben megkapta a Brit Birodalom Rendjét, 1980-ban lovaggá ütötték, 2001-ben az Order of the Companions of Honour tulajdonosa lett. 1995-ben elnyerte a Királyi Filharmonikusok Társaságának aranyérmét, 2009-ben a Királynői Érmet a Zenéért. Emellett számos nemzetközi elismerést kapott: többek között: Ordine al Merito della Repubblica Italiana (Olaszország), Ordre des Arts et des Lettres, Becsületrend (Franciaország), Verdienstorden der Bundesrepublik Deutschland (Németország), Suomen Leijonan Ritarikunta (Finnország) stb. 2006-ban Verdi Falstaffjának 2004-es felvételéért Grammy-díjat kapott. FelvételeiColin Davis rendkívül termékeny volt a hangfelvételek készítése terén, 1958-től kezdődően haláláig több mint 300 szimfonikus művet, hangversenydarabot, oratorikus művet és operát rögzített. Ezek a lemezek már a kezdetektől elismerést arattak és igen népszerűek voltak. Felvételeit a halála után is rendszeresen újra kiadják. A Discogs nyilvántartásában 623 hangfelvétele szerepel (ezek közül több másodkiadású). Az alábbi táblázatban válogatás található az AllMusic és a Discogs listája alapján.
Jegyzetek
Források
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
