Korábban hiányzott Borneóról, azonban manapság az egyik leggyakoribb lepkefaj a Sabah és Sarawak tartományokban, illetve Bruneiban. Az utóbbi években eljutott a Hispaniola szigetre,[2] valamint Jamaicára[3] és Puerto Ricóba is.[4] Hogy hogyan jutott el ezekre a helyekre, még nem ismert.[5]
Afrikában és Madagaszkáron a legközelebbi rokonai, a demodocus fajcsoportba tartozó lepkék - melynek a citruslepke is része - helyettesítik.[6] A biogeográfiai, törzsfejlődéses(philogenesis) és vikarizmus avagy fajhelyettesítéses kutatások alapján a biológusok megtudták, hogy ennek a csoportnak a legelső képviselői a kréta időszakban élhettek, de a fajok többsége a középső miocéni Madagaszkáron alakult ki.[6]
Alfajai
Ennek a fajnak 6 alfaját ismerik el a szakértők:[3][6]
Papilio demoleus demoleus Linnaeus, 1758 — szerte Ázsiában Kínától egészen az Arab-félszigetig, és manapság a Karib-térség egyes szigetén, köztük Jamaicában is.
Papilio demoleus libaniusFruhstorfer, 1908 — Thaiföld, a Fülöp-szigetek, Sula, Talaud.
Papilio demoleus stenelinus Rothschild, 1895 — Sumba, Flores és Alor.
Megjelenése
A szárnyfesztávolsága 80–100 milliméteres. A Papilio-fajok többségétől eltérően a hátsó szárnyai nincsenek „farkok”. Szárnyainak felső fele fekete több, nagyobb fehér folttal, melyek tarka megjelenést kölcsönöznek. A hátsó szárnyak végénél, vörös színű „szemek” láthatók. A szárnyak alsó fele olyan, mint felül, azonban a fehér foltok nagyobbak és néhol sárgás vagy narancssárgás árnyalatúak.
Életmódja
Lepke létére a citruspillangó agresszív, térhódító faj. Ahol megjelenik, gyorsan kezdi növelni létszámát; ezenkívül igen alkalmazkodó képességű. Számos élőhelyen képes megélni: a füves pusztáktól kezdve, a félsivatagokon és hegységeken keresztül a trópusokesőerdőkig. Továbbá számos növénnyel táplálkozik, de főképp rutafélék(Rutaceae), ezekből is citrusformákkal(Aurantioideae) - ahonnan a neve is származik -,[7][8] valamint pillangósvirágúakkal(Fabaceae).[3] A citrusültetvényeken nagy károkat okoz.[4][9]
Egész évben repülhet, de a többségük a monszun idején alakul át.
A fogságban tartott példányok alapján a kutatók megtudták, hogy a citruslepkének évente nyolc nemzedéke is lehet.[10] A pete kor 3,1-6,1 napig, a hernyó kor 12,9-22,7 napig, a báb kor 8-22,4 napig és az imágó kor 4-6 napig, de általában 5 napig tart. Az eltérő napok a különböző élőhelyeken, illetve életfeltételek közti példányok fejlődését tükrözi.
↑Unattributed: Acid Lime (Citrus aurantifolia (Christm) Swingle). TNAU Agritech Portal - Horticulture:Fruit Crops:Acid Lime. Tamil Nadu Agricultural University, 2008. [2012. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 20.) .
↑ ab (1981) „Studies on some aspects of the biology and ecology of the citrus butterfly Papilio demoleus L. in Saudi Arabia (Papilionidae, Lepidoptera)”. Zeitschrift für Angewandte Entomologie91 (1-5), 286–292. o, Kiadó: Blackwell Publishing Ltd. DOI:10.1111/j.1439-0418.1981.tb04481.x. (Hozzáférés: 2010. november 30.)
Források
Chattopadhyay, Jagannath. (2007),"Swallowtail Butterflies, Biology and Ecology of a few Indian Species." Desh Prakashan, Kolkata, West Bengal, India. ISBN 978-81-905719-1-3.
F. Martin Brown and Bernard Heineman, Jamaica and its Butterflies (E. W. Classey, London 1972), plate VIII
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Papilio demoleus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Linnaeus, C. (1758). Systema naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Editio Decima, Reformata. Tomus I. Laurentii Salvii, Stockholm. 824 pp. doi: 10.5962/bhl.title.542 [first availability: page 464] reference page