Ciklaminsav
![]() A ciklaminsav (teljes nevén ciklohexil-szulfámsav) halványfehér, édes ízű kristályos por. Vízben és etanolban oldódik. Szerves sav; sói a ciklamátok. A szacharóznál 40-szer erősebb édesítőszer (E 952 i). Sói közül a nátrium-ciklamát (E 952 ii) és a kalcium-ciklamát (E 952 iv) ugyancsak édesítőszerként használatosak. Fehér, szagtalan kristályos anyagok, amelyek a kristálycukornál (szacharóz, répacukor) mintegy 35-ször édesebbek. Vízben oldódnak, etanolban nem. Tulajdonságai:
Az élelmiszeriparban elsősorban csökkentett cukortartalmú vagy cukormentes élelmiszerek édesítésére használják. A kereskedelemben asztali édesítőszerként is forgalomban van. AnyagcsereA ciklamátok legnagyobb része felszívódik a bélből, és a vizeletben változatlan formában ürül. Az emberek 25%-ának bélflórájában olyan baktérium található, mely a ciklaminsav egy kis részét ciklohexil-aminná bontja le. Ez a vegyület kísérleti patkányoknak nagy mennyiségben adva here- és spermiumkárosodást okozott. Az átalakulás azonban csak a ciklamát rendszeres napi bevitele esetén valósul meg. Már néhány nap kihagyás után is a minimumra csökken a mikroflóra aktivitása. A fogyasztók többségére jellemző, alkalomszerű ciklamátbevitel esetén a ciklohexil-amin képződés igen korlátozott. HasználataA ciklamát az EU-ban csak meghatározott élelmiszerekhez engedélyezett. Ezek közé tartoznak többek között:
Bizonyos élelmiszerek esetén nincs mennyiségi korlátozás:
A ciklamátot emellett kozmetikumok és gyógyszerek előállításához is használják. BiztonságAz EU-ban az ajánlott napi mennyiség legfeljebb 7 mg/ttkg. Ez a bevitel elsősorban az édesített italokkal érhető el könnyen, ezért az italokra alacsonyabb a megállapított korlát. Az USA-ban 1969-ben betiltották a használatát, mert egy patkánykísérlet hererákkeltő hatást mutatott ki. Egy másik kísérletben patkányoknak adtak szacharin és ciklaminsav 1:10 arányú keverékét, és ez hólyagrákot okozott. Ezeket az eredményeket azóta is vitatják, de az FDA nem változtatott az álláspontján. Egy japán kutatócsoport 21 majomnak adott 100 ill. 500 mg/tskg nátrium-ciklamátot heti öt alkalommal, 24 éven keresztül (1970–1994 között) a születésüktől kezdve. 24 év után a még élő 14, és a kontrollcsoportbeli 16 majmot elaltatták, és részletes boncolást végeztek. Egyetlen esetben sem találtak sem here-, sem hólyagrákot. Bár más típusú rák ennyi idő alatt előfordult, az eltelt hosszú idő és az ajánlottnál jóval nagyobb adag arra utal, hogy főemlősöknek biztonsággal adható a nátrium-ciklamát.[1] Jegyzetek
Jogszabályok
Források
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia