Chaim Soutine

Chaim Soutine
Modigliani festménye (1916)
Született	1893. január 13.[1][2][3] Smilavičy[4][5]
Elhunyt	1943. augusztus 9. (50 évesen)[6][7][8][1][2] Párizs 16. kerülete[9]
Állampolgársága	orosz francia[10][11][12][13]
Foglalkozása	festőművész művész belsőépítész
Iskolái	École des Beaux-Arts
Halál oka	gyomorrák
Sírhelye	Montparnasse-i temető
Chaim Soutine aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Chaim Soutine témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Chaim Soutine (Szmilovics, Minszk mellett, Orosz Birodalom, 1893. január 13. – Párizs, 1943. augusztus 9.) litván–zsidó származású francia festő. Az École de Paris tagja.

Életpályája

Modigliani stilizáltabb Soutine portréja

Soutine családja nyomorúságos körülmények közt élt, a fiú ki akart törni a gettóból, ezért Minszkbe ment tanulni, majd beiratkozott a vilnai képzőművészeti főiskolára, közben megélhetését fényképészsegédi munkából biztosította. Rajzaira egy orvos figyelt fel, az ő anyagi támogatásával jutott ki Párizsba 1911-ben.

A La Ruche-ben lakott, a vaugirard-i vágóhidak mellett, itt élt ekkoriban Marc Chagall, Jacques Lipchitz és Blaise Cendrars is. Soutine zárkózott, befelé forduló egyéniség volt, amilyennek Amedeo Modigliani 1916-ban lefestette. Mindezek mellett számos kortárs párizsi művész jóbarátja volt, Fernand Léger, Pablo Picasso, Amedeo Modigliani. Soutine rendkívüli kitartással és szorgalommal képezte magát. Regényeket, verseket, filozófiai írásokat olvasott és tanulmányozta a régi mesterek munkáit Rembrandttól Paul Cezanne-ig.

Nála ez volt a felkészülés időszaka, önkritikusan kezelte saját képeit, gyakran teljesen átfestette azokat, sokat meg is semmisített. Végül ráköszöntött a szerencse, Modigliani bemutatta Léopold Zborowski lengyel írónak és műkereskedőnek, aki 1919-ben elküldte őt festeni Céret-be, ahol a napsütötte táj jótékony hatást gyakorolt Soutine művészeti fejlődésére, elkezdett csak a festészet eszközeivel dolgozni, szénnel csak a mű szerkezetét jelölte ki, s nem a teljes előképet. Három év alatt akár kétszáz képet is festett.

Céret-ből Cagnes-sur-Mer-be vezetett az útja, ott számos portrét festett és megfestette Ministránsok c. sorozatát. 1929-ben Châtel-Guyonban találkozott a Casting házaspárral, akik meghívták őt Chartres melletti kastélyukba. A lẻves-i kastélyban hosszú időt töltött, ritkán látogatott el a Montparnasse-ra, nem szívesen vállalkozott nyilvános kiállításokon való részvételre. 1935-ben volt egy önálló kiállítása az Egyesült Államokban a chicagoi Művészeti Klubban. Életében mindössze egyszer szerepeltek képei Párizsban, a Függetlenek Szalonjának kiállításán 1937-ben.

Az 1940-es német megszállást követően zsidó származása miatt bujkálnia kellett. Champigny-sur-Veude-ben húzódott meg, de a fenyegető veszélyek közepette sem veszítette el alkotó kedvét, sok szép tájképet festett. Más menekültekkel is találkozott 1940-től Champigny-sur-Vende-ben, főleg német menekültekkel, köztük Max Ernst feleségével. 1943. augusztus 9-én gyomorműtétre volt szüksége, de már nem lehetett rajta segíteni, meghalt műtét közben. 1943. augusztus 11-én temették el a Montparnasse temetőben. Akik tudtak, s még éltek, elmentek, Pablo Picasso, Jean Cocteau, Max Jakob.

Művészete

Georges Rouault mellett a francia expresszionizmus legkiválóbb mestere. Zaklatott ecsetkezelés, tüzes színek, expresszív erejű formák, csavarodó fák, különös arcú (olykor a jövőt fürkésző vagy rémült vagy melankóliára hajlamos) emberek jelennek meg képein. Festészete meghökkentő vagy drámai vagy látomásos, akár több érzetet is kivált egyszerre. Hagyományos és ugyanekkor nem marad el a kortárs avantgárdtól.

Művei (válogatás)

• 
  Önarckép (1918)
• 
  Az őrült (c. 1920)
• 
  Falusi lány (1922)
• 
  Èmile Lejeune portréja (1922-1923)
• 
  Nő rózsaszínben (c. 1924)
• 
  Férfi nemezkalappal (1924)
• 
  Madeleine Castaing portréja (c. 1929)
• 
  Női akt (1933)
• 
  A szakács (Nő kékben) (c. 1935)

Jegyzetek

1. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
2. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
3. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
4. Encyclopædia Britannica (angol nyelven)
5. The Fine Art Archive
6. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
7. Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
8. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
9. Integrált katalógustár (Németotszág) (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
10. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
11. BnF-források (francia nyelven)
12. 74050
13. 500004801

Források

• A modern festészet lexikona. Budapest : Corvina Kiadó, 1974. Soutine lásd 349-351. p. ISBN 963-13-9001-2
• Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.

További információk

• Soutine látomásos festészete, olasz nyelven Archiválva 2011. szeptember 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Életrajza, képei, angolul
• Artcyclopedia
• Émile Szittya: Soutine et son temps; La Bibliothèque des Arts, Paris, 1955 (Souvenirs et documents)

Kapcsolódó szócikkek

• Párizsi iskola