Cardium-kerámia

Cardium-kultúra, impressokultúra
Korszak	újkőkorszak
Abszolút kormeghatározás (általános)	kb. i. e. 6400–5500
Földrajzi kiterjedés	Dél-Európa
Vezérleletek	lenyomatos díszítésű agyagedények
A Wikimédia Commons tartalmaz Cardium-kultúra, impressokultúra témájú médiaállományokat.

A Cardium-kerámia az újkőkori agyagművesség díszítő megoldása, amelynek során egy tömegesen előforduló tengeri kagylófaj, az ehető szívkagyló (Cerastoderma edule, korábbi tudományos nevén Cardium edulis) héját a még nedves agyagba nyomva dekorálták edényeiket. A kifejezés – a Cardium-kerámia kultúrája, illetve népe – egyúttal egy neolitikus régészeti kultúra leírására is szolgál, azokra a korabeli népekre alkalmazva, amelyek jellemzően így díszítették agyagedényeiket és hozzájárultak a technika elterjedéséhez. Az alternatív impressokerámia elnevezéssel egyes régészek a fenti szűkítő értelmezést igyekeznek elkerülni, vagyis nem csupán a bordás kagylóhéj, de bármely hegyes tárgy, fésűszerű eszköz lenyomatával előállított díszítés is ehhez a régészeti műveltséghez tartozik.[1]

Ugyanakkor a tágabban értelmezett impressokerámia elterjedtségi területe jóval meghaladja a Cardium-kerámiáét.[2] Impressodíszítéses edények főként Itáliából, a Ligur-tenger partvidékétől délre kerültek elő, míg a Cardium-kultúra elterjedési területe ettől nyugatabbra, a franciaországi Provence-tól Portugáliáig húzódik. A régészettudomány korábban azt feltételezte, hogy e neolitikus kultúrák közül a Cardium-kerámiáé jelent meg és terjedt el először, és csak ezt követően alakultak ki helyileg más impressotechnikák. Ezzel szemben a Cardium- és impressomotívumok területei átfedik egymást, és ma már többé-kevésbé egy idejű, párhuzamos műveltségekként tartják őket számon.[3]

A Földközi-tenger térsége az újkőkorban

A Cardium- vagy impressokultúra az Adriai-tenger térségétől a mai Portugália atlanti-óceáni partvidékéig terjedt, déli végpontja egészen Marokkóig nyúlt.[4] A legkorábbi, az i. e. 6400–6200 közötti időszakra keltezhető impressomotívumos agyagedények Epirusz és Korfu vidékéről ismertek. I. e. 6100–5900 között az impressoedények tovább terjedtek az Adriai-tenger keleti partvidékén, a mai Albánia és Dalmácia területén megjelentek az első, kerámiáikat így díszítő települések.[5] Itália területéről az impressotechnikára utaló legkorábbi adat Coppa Nevigata vélhetően i. e. 6000 körüli lelőhelyéről ismert, de ezzel párhuzamosan a szardíniai Su Carroppu-kultúra korai rétegeiben, szintén i. e. 6000 körül ugyancsak megjelentek az első Cardium-kerámiák.[6] A szénizotópos kormeghatározások alapján az i. e. 6. évezred közepére az Ibériai-félszigeten is elterjedt a Cardium-kultúra, ami e műveltségi elem kivételesen gyors terjedését feltételezi: a Genovai-öbölből a portugáliai Mondego folyó 2000 kilométerre fekvő torkolatánál élt agyagművesekhez mintegy 100-200 év alatt jutott el ez a díszítési mód. Ezek alapján feltételezhető, hogy a Cardium-kultúra nyugat felé tengeri útvonalakon, gyarmatosító közösségeken keresztül terjedt.[7]

Európa keleti részén, Krétán és a mai Görögország területén élt ősibb, levantei eredetű neolitikus közösségeket jellemzően nem sorolják a Cardium- vagy impressokerámia kultúrájához. A Balkán középső területeinek agyagművessége stílusában és technológiájában szintén különbözött a nyugat-balkáni adriai területek fazekasságától.[8] A korai neolitikumból ismerünk lenyomatos díszítésű kerámiákat a levantei területekről, Anatólia egyes vidékeiről és Észak-Afrikából. A Földközi-tenger keleti partvidékének régészeti ásatásai során impressoedények kerültek elő a mai Egyiptom, Palesztina, Libanon és Szíria területéről egyaránt. Ezt figyelembe véve elképzelhető, hogy a Cardium-kultúra első európai közösségei levantei vagy észak-afrikai eredetűek lehettek.[9]

Galéria

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Jegyzetek

1. Impressed Ware Culture. The Concise Oxford Dictionary of Archaeology. (Hozzáférés: 2008. május 11.)
2. Impressed Ware. The Concise Oxford Dictionary of Archaeology. (Hozzáférés: 2008. május 11.)
3. William K. Barnett, Cardial pottery and the agricultural transition, in Douglas T Price (ed.), Europe's First Farmers (2000), p. 96.
4. Antonio Gilman, Neolithic of Northwest Africa, Antiquity, vol 48, no. 192 (1974), pp 273-282.
5. Barry Cunliffe, Europe Between the Oceans (2008), pp.115-6; Staso Forenbaher and Preston Miracle, The spread of farming in the Eastern Adriatic, Antiquity, vol. 79, no. 305 (September 2005), additional tables.
6. A sassarii G. A. Sanna Nemzeti Régészeti és Néprajzi Múzeum 3-as sz. tárlója.
7. Zilhão (2001). „Radiocarbon evidence for maritime pioneer colonization at the origins of farming in west Mediterranean Europe”. PNAS 98 (24), 14180–14185. o. DOI:10.1073/pnas.241522898. PMID 11707599. PMC 61188. 
8. Michela Spataro, Cultural diversities: The Early Neolithic in the Adriatic region and the Central Balkans: a pottery perspective, chapter 3 in Dragos Gheorghiu (ed.), Early Farmers, Late Foragers, and Ceramic Traditions: On the Beginning of Pottery in the Near East and Europe (2009).
9. Emre Guldogan, Mezraa-Teleilat settlement impressed ware and transferring Neolithic life style?, in Paolo Matthiae et al. (eds.), Proceedings of the 6th International Congress of the Archaeology, vol. 3 (2010), pp. 375-380.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cardium pottery című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.