Bukszus (faanyag)
A bukszus, bukszusfa vagy puszpáng kemény lombos faanyag, az európai fafajokból nyert anyagok között a legnagyobb sűrűségű, a legkeményebb. Nagyon finom, homogén szerkezete miatt ősidők óta nagy becsben tartják. Hagyományosan az örökzöld puszpáng (Buxus sempervirens) fája, de több rokon faj hasonló anyagát is így nevezik. Az élő faKicsi, nagyon lassú növekedésű örökzöld fa vagy bokor, legtöbbször egyedül áll, vagy kisebb zárt állományokat képez. Előfordul Dél-Európában, Kis-Ázsiától Indiáig, Észak-Afrikában. Alacsony termetű alfajait sokfelé díszcserjeként ültetik. Európában a 19–20. század fordulója környékén az ipar nagyon nagy mennyiségben dolgozta fel, emiatt faanyagként hasznosítható állománya nagyon lecsökkent, mára az egyik legdrágább, legkeresettebb fa lett. A faanyagA bukszus fája nagyon kis méretű, egyenletes eloszlású szöveti elemekből áll, emiatt különböző metszésfelületei kinézetben, megmunkálhatóságban alig különböznek egymástól. A szíjács és a geszt csak élőnedves állapotban különül el, a száraz anyag egyenletesen sárgásfehér, viaszsárga színű. A növekedési zónák keskenyek, a kései pászta kicsit sötétebb csíkként jelenik meg. Az edények, a bélsugarak szabad szemmel nem láthatók. Felhasználása
Kis méretei behatárolják felhasználási körét. Régen fontos műszaki – nyomdaipari, szövőipari – alkalmazásai voltak, ma már elsősorban művészi, iparművészeti célokra használják. Faragott, esztergált dísztárgyak, rózsafüzér, intarziák, fúvós hangszerek, hangszeralkatrészek készülnek belőle. A fametszet elsőrendű anyaga, különösen a harántdúc-vésés esetében. Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia