Bubona

Bubona
Vallás	római vallás
Szerepe	védőisten
Nem	nő

Az ókori római vallásban Bubona a szarvasmarhák istennője volt, de csak Szent Ágoston írásaiban szerepel.

Ágoston kigúnyolja Bubonát, mint az egyik kisebb római istenséget, akinek a neve megfelel a funkciójának,[1] nevét a latin bos szóból (genitivus bovis, innen az angol "bovine") eredezteti,[2] amely általában egyes számban "ökröt", többes számban pedig "marhát" jelent (részes esetben többes számban bubus, határozói esetben bubulcus, "aki marhát hajt vagy gondoz"). Nevének kialakulását több más római istennő nevéhez hasonlította: Bellona, "aki háborút irányítja (bellum)"; Pomona, "aki a gyümölcsösök felett rendelkezik (pomum)";[3] és Epona, a római-kelta lóistennő (a gall epos - ló szóból[4]), képmását az istállókban helyezték el az állatok védelmezőjeként.[5]

Ágoston két részben említi Bubonát. Az istenek neveiről (teonima) és isteni megszemélyesítésekről szóló szakaszon kívül több más istenség közé sorolja, akik a római vallásban egy bizonyos feladatkört láttak el, szemben a zsidók istenével.[6]

Georg Wissowa úgy gondolta,[7] hogy a Plinius által említett szarvasmarha-ünnep (ludi boum causa) bizonyára Bubonának volt szentelve.[8] Azokat, akik a szertartásokat levezették, Bubetii néven emlegették, az elnevezés csak Pliniusnál fordul elő.

Antik hagyomány

A 18. században a díszkertekben gyakran állítottak fel görög-római istenségeket ábrázoló szobrokat, amelyeket az istenség és a terület szerepe közötti megfelelés alapján lehetett kiválasztani: Silvanus például egy ligethez, vagy Pomona egy gyümölcsöskerthez. Bubona a "kis karámokhoz" ajánlott istenek között szerepelt.[9]

Jegyzetek

1. Augustine of Hippo, De civitate Dei 4.24, listing also Bellona, Cunina, Segetia, and Pomona. On Augustine's attitude toward his subject, see Arnaldo Momigliano, "The Theological Efforts of the Roman Upper Classes in the First Century B.C.," Classical Philology 79 (1984), p. 204, among others.
2. Giovan Battista Pellegrini, Toponomastica italiana (Hoepli, 1990), p. 64.
3. Hendrik Wagenvoort, "Diva Angerona" in Pietas: Selected Studies in Roman Religion (Brill, 1980), p. 22.
4. Xavier Delamarre, Dictionnaire de la langue gauloise (Éditions Errance, 2003), pp. 163–164.
5. In the 1840s, Leonhard Schmitz asserted that images of Bubona were also placed in stables, but all the passages he cites that describe the practice name only Epona; see Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology (London, 1849), vol. 1, p. 515 online; this appears in other editions as well. See also Ludwig Preller, Römische Mythologie (Berlin, 1858), pp. 594–595, and Hermann Usener, Götternamen: Versuch einer Lehre von der Religiösen Begriffsbildung (Frankfurt, 1896), p. 77–78.
6. Augustine, De civitate Dei 4.34; Maijastina Kahlos, Debate and Dialogue: Christian and Pagan Cultures c. 360–430 (Ashgate, 2007), p. 139.
7. Georg Wissowa, Religion und Kultus der Römer (Munich, 1902), p. 165.
8. Ludos boum causa celebrantes Bubetios vocabant: Pliny, Natural History 18.3.12.
9. Batty Langley, New Principles of Gardening (1726), as cited by Mark Leone, "Interpreting Ideology in Historical Archaeology: The William Paca Garden in Annapolis, Maryland," in Ideology, Power, and Prehistory (Cambridge University Press, 1984), p. 28; John Dixon Hunt and Peter Willis, The Genius of the Place: The English Landscape Garden, 1620–1820 (MIT Press, 1988, 2000), p. 185.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bubona című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.