|
Brodszky Erzsébet
Brodszky Erzsébet (Budapest, 1907. március 31. – Budapest, 1983. március 7.)[4] műfordító. PályájaApja Brodszky Dezső (1875–1940)[5] ügyvéd, a Kúria ügyvédi tanácsának tagja, Pest vármegye tiszteletbeli ügyésze, anyja Baráth Mária (1888–1954). A magyar poliglott műfordítók egyike volt, első munkája 1947-ben jelent meg Az orosz irodalom kincsesháza című, Trócsányi Zoltán szerkesztette antológiában. Főleg költői prózát és verseket fordított a francia, orosz, ukrán, mordvin, lett, török, perzsa irodalomból. Külön kötetein kívül számos gyűjteményben, elbeszélés- és versantológiában közölték műveit. A nyelveket játszva tanulta, hobbiként, magáért a nyelvek szeretetéért. Az oroszt, amely a második világháború után végül elindította a fordítói pályán, már hatodik nyelvként sajátította el. 1942-ben, a sztálingrádi csata után ugyanis férje, Szappanyos Géza tanácsára kezdett el oroszul tanulni, s mire az orosz csapatok 1944-ben bevonultak Budapestre, ő már folyékonyan beszélte a nyelvüket. Nyelvtudásának és bölcsességének köszönhette, hogy az ostrom alatt tolmácsként sokszor simított el konfliktust az orosz katonák és a magyar lakosság között. Fordítói pályája akkor indult, amikor a háború után az Európa Kiadó rátalált, s ezzel egy sok évtizedes együttműködés vette kezdetét. Ukránul egy fordítás kedvéért tanult meg igen rövid idő alatt, később a lett nyelvvel is megismerkedett. A legbüszkébb arra volt, hogy Alisir Nevai teljes szerelmi költeményét, az 5782 párversből álló Ferhád és Sirint, az üzbégek nemzeti eposzát lefordította oroszból. A monumentális mű ó-üzbég (csagatáj) nyelven íródott a 15. században, s hogy a fordítás minél tökéletesebb legyen, Brodszky Erzsébet rendszeresen konzultált Bodrogligeti András turkológussal. Fontosabb fordításai
Jegyzetek
Források
További információk
|
||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
