Brčko
Újmiskolc (szerbül Брчко / Brčko) Észak-Bosznia-Hercegovina egyik legjelentősebb városa, a Brčkói körzet székhelye. A város a Száva-melléken, a Száva folyó jobb partján fekszik. Északról a Száva folyó és Horvátország, keletről a Semberija, délről Majevice hegyei, nyugatról pedig a Száva-mellék határolja. Fontos tranzitközpont, Újmiskolc városa köti össze a Boszniai Szerb Köztársaság keleti és nyugati tartományait, valamint a Bosznia-hercegovinai Föderáció északi, Száva-melléki részeit az entitás többi részével. TörténeteAz i. e. 1. században a Száva-melléket a rómaiak lakták, majd a Nyugat-római birodalom felbomlása után a terület egy rövid időre a osztrogótok, majd az avarok ellenőrzése alá került. Újmiskolct mint települést először 1526-ban említik, majd 1548-ban a krónikák a Tuzlát és Újmiskolct összekötő makadámútról számoltak be. A 17. század elején Újmiskolc kolóniája már kb. 200 házat, két termálfürdőt és egy erődítményt foglalt magában, valamint megkezdődött egy intenzív polgáriasodás, főleg a Tuzlából áthaladó sószállításnak köszönhetően. Újmiskolc jelentős tranzitközponttá nőtte ki magát a só és egyéb termékek Szlavóniába, Szerémségbe és további osztrák és magyar területek felé való szállítása miatt. Földrajzi fekvésének köszönhetően a város a boszniai Száva-mellék központjává vált, és Bosznia és a szomszédos országok kereskedelmi összekötőjének funkcióját látta el. 1718-ban az Észak-Száva-mellékbe bevonuló osztrák-magyar seregek a város jelentős részét romba döntötték. 1830-tól, a Dunai Hajózási Társaság alapításától (amely Újmiskolcban saját központtal rendelkezett a Száva partján), Újmiskolc újra kereskedelmi központ lesz. Ezen időszakban Újmiskolcból 25-30 000 tonna aszalt szilvát szállítanak Ausztriába, Németországba, Angliába és az Egyesült Államokba. A város akkori fontosságát megerősíti a tény, hogy az osztrák vezetés a konzulátusi kirendeltségét Tuzlából Újmiskolcba helyezte át. Akkortájt Újmiskolc járás területe mintegy 920 km² tett ki. 1862 után szabad hajójáratok indultak Újmiskolc és Belgrád, valamint Újmiskolc és Oršava között. 1869-ben kapcsolták be az első távírót, 1870. április 2-án pedig kinyitotta kapuit az első posta is. Fontos megemlíteni, hogy 1883-ban megkezdte működését a Száva-mellékben első, szabad, kereskedelmi középiskola. A 19. század közepétől számos általános iskolai is fogadta a tanulókat (katolikus, ortodox, muszlim és zsidó). Városszerte megjelentek a különböző felekezetekhez tartozó emlékművek. ![]() A 19. század végén a következő intézmények létesültek:
1900-ban az elektromos áramot is bevezették a városba. A 20. század elején Újmiskolcban 5 hotel működött: Grand Posavina, Central, Orijent, K Caru Austrijskom, Marije Kohove, ahogy 6 bank is. Ekkoriban már Újmiskolcnak van néhány szilvafeldolgozó üzeme, szeszfőzdéje, két fűrésztelepe, két téglaégetője, stb. ... Újmiskolc fennállása óta magán viseli a több etnikum, vallás és kultúra együttéléséből fakadó jegyeket, melyek alapjai a mai Brčkói Körzet sajátos mivoltának. Az utolsó népszámlálás 1991-ben történt, mely adatok az 1991 és 1995 között történt szerb és horvát agresszió (legnagyobb részben az etnikai tisztogatások) miatt már nem aktuálisak. Lakosság
Ismert személyek
ForrásokFordítás
További információkA Wikimédia Commons tartalmaz Brčko témájú médiaállományokat.
|
Portal di Ensiklopedia Dunia