Boualem Sansal (Theniet El Had, 1949. október 15. –) algériai író.
Életrajza
Boualem Sansal Tissemsiltben(wd), Théniet El Hadban(wd) született. Mérnöknek készült, közgazdasági doktori fokozatot szerzett, és 50 évesen kezdett regényeket írni, miután nyugdíjba vonult az algériai kormány magas rangú tisztviselőjeként. Mohamed Boudiaf(wd)[6] elnök 1992-es meggyilkolása és az iszlámfundamentalizmus felemelkedése Algériában inspirálta arra, hogy írjon országáról.[7] Sansal továbbra is Algériában él feleségével és két lányával annak ellenére, hogy a könyvei hazájában vitákat váltottak ki.[8] A 2007-es berlini Nemzetközi Irodalmi Fesztiválon „saját országába száműzött” íróként mutatták be. Azt állítja, hogy Algéria az iszlám szélsőségesség bástyájává válik, és az ország elveszti intellektuális és erkölcsi alapjait.[9]
2024 novemberében Boualem Sansalt a rendőrség őrizetbe vette Algírban. A „nemzeti egység aláásása” miatt elítélés fenyegeti, Boualem Sansal ellen büntetőeljárás is indul.[10] Letartóztatását az Algériai Sajtószolgálat megerősítette, és az irodalmárok követelik szabadon bocsátását.[11] 2024 decemberében Boualem Sansalt, aki rossz egészségi állapotban volt, ápolási osztályra szállították.[12]
1999: Le Serment des barbares, Gallimard. Prix du Premier Roman 1999. Prix Tropiques, AFD, 1999
2000: L'Enfant fou de l'arbre creux, Gallimard. Prix Michel Dard
2003: Dis-moi le paradis, Gallimard
2005: Harraga, Gallimard
2008: Le village de l'Allemand ou le journal des frères Schiller, Gallimard. Grand prix RTL-Lire 2008, Grand prix de la francophonie bestowed by the Académie française 2008 -Prix Nessim Habif- (Académie royale de langue et de littérature françaises de Belgique)
2011: Rue Darwin, Gallimard
2015: 2084: La fin du monde, Gallimard. Grand Prix du roman de l'Académie française[13]
2018: Le Train d'Erlingen ou la Métamorphose de Dieu, Gallimard
2021: Lettre d’amitié, de respect et de mise en garde aux peuples et aux nations de la terre, Gallimard
Novellák
2001: La voix, Gallimard-Le Monde
2005: La vérité est dans nos amours perdues, in "Des nouvelles d'Algérie", ed Métailié
2004: La Femme sans nom Littera et l'Aube
2005: Homme simple cherche évènement heureux, Le Monde
2005: Tous les bonheurs ne valent pas le déplacement, Magazine des Beaux Arts
2006: La Terrible nouvelle, Le Monde
Esszék
2006: Poste restante: Alger, lettre de colère et d'espoir à mes compatriotes, Gallimard
2007: Petit éloge de la mémoire, Gallimard
Szakirodalom
1986: La Combustion dans les turboréacteurs, OPU, Alger
1989: La Mesure de la productivité, OPU, Alger
Magyarul
2084: A világ vége (2084: La fin du monde) – Európa, Budapest 2017 · ISBN 9789634056959 · Fordította: Vargyas Zoltán
↑Mohamed Boudiaf (1919. június 23. – 1992. június 29.), más néven Si Tayeb el Watani, az algériai Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) egyik politikai vezetője és a forradalom egyik vezetője volt, aki az algériai függetlenségi háborút (1954–1962) vezette.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Boualem Sansal című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.