Bosznay István

Bosznay István
Szélfútta nádas
Született	1868. október 19. Csurgó
Meghalt	1944. november 1. (76 évesen) Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Stílusa	naturalizmus
Iskolái	Mintarajziskola, Budapest
Mestere(i)	Greguss János Székely Bertalan
A Wikimédia Commons tartalmaz Bosznay István témájú médiaállományokat.

Bosznay István (Csurgó, 1868. október 19. – Budapest, 1944. november 1.)[1] magyar festőművész, képzőművészeti főiskolai tanár, kormányfőtanácsos.

Élete és munkássága

Bosznay István és Godány Mária fiaként született. A budapesti Mintarajziskolában tanult, tanárai Greguss János és Székely Bertalan voltak. 1902-től az Andrássy-ösztöndíj segítségével tanulmányutat tett Németországban, Olaszországban, Angliában és Hollandiában. 1910-től Debrecenben dolgozott rajztanárként, majd a Képzőművészeti Főiskola tanára lett.

Kedvenc témái a tájképek, a dunántúli erdők, a fás magyar domb- és hegyvidék, a Balaton voltak. Szívesen festett tavaszi virágos és téli tájképeket is a naturalizmus stílusában.

1893-tól vett részt kiállításokon, többek között a Nemzeti Szalonban, a Műcsarnokban és a Képzőművészeti Főiskolán. Legjelentősebb kiállításai között volt az 1934-es velencei tárlat is.

A Magyar Nemzeti Galériában található egy realisztikusan festett tájkép-sorozata; ezek egyikére, a November címűre, 1915-ben Állami Kis Aranyérmet kapott.

1944-ben hunyt el gyomorrákban. Neje Verbay Ilona volt.

Elismerései

• 1913 – Kis Aranyérem, München
• 1915 – Állami Kis Aranyérem, Budapest.
• 1920 – Wolfner-díj
• 1922 – Horváth Nándor Balaton-díja
• 1923 – Állami Nagy Aranyérem

Jegyzetek

1. Halálesete bejegyezve a Bp. XII. ker. állami halotti akv. 2716/1944. folyószáma alatt.

Források

• A Kieselbach Galéria honlapja a Bosznay Istvánról
• A Művészet c. folyóirat 1910/6. száma Bosznay Istvánról
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában