Boskovits Miklós
Boskovits Miklós (Budapest, 1935. július 26. – Firenze, Olaszország, 2011. december 19.[1]) magyar művészettörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja (1998). Élete1959-ben végzett az ELTE BTK muzeológus szakán. 1966-1968 között az ELTE BTK művészettörténeti tanszékén kutatóként dolgozott. 1968-ban Olaszországba emigrált. 1970-1972 között a Harvard Egyetem firenzei reneszánszkutató ösztöndíjasa volt. 1977-1980 között a cosenzai Calabriai Egyetemen, 1980-tól 15 évig a milánói Katolikus Egyetemen tanított egyetemi tanári beosztásban. 1995-től a Firenzei Egyetem művészettörténeti tanszékén tanított. 1998 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Tagja volt az Arte Cristiana Tudományos Bizottságnak, a Fondazione Roberto Longhi Tudományos Bizottságnak, a Kunsthistorisches Institutnak, a Paragone Tudományos Bizottságnak valamint a Premio Salimbeni Bíráló Bizottságnak. Munkássága![]() A középkori és az itáliai reneszánsz festészet állt érdeklődésének középpontjában, még itthon írt egy Botticelli monográfiát. Olaszországban a reneszánsz festészet firenzei szakaszairól értekezett, sőt a firenzei festészet eredetéről is írt kötetet. Az olasz reneszánsz festészet egyik kiváló szakértője, több kötetes kritikai és történeti adattárak szerkesztésébe és munkálataiba is bevonták.[2] Olasz, angol, francia nyelvű tudományos publikációival és köteteivel bekerült a kortárs nemzetközi reneszánsz kutatás fő áramába. A magyar képzőművészetet kedvelő közönség 2007 nyarán az esztergomi „Boticelli-lelet” kapcsán figyelt fel Boskovits Miklós szakvéleményére: szerinte az esztergomi freskó alkotója egy középszerű firenzei művész a 15. század végéről, semmiképpen sem Botticelli.[3] Művei
Díjak, elismerések
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia