Boro Primorac
Boro Primorac (Mostar, 1954. december 5. –) jugoszláv válogatott bosnyák labdarúgó, hátvéd, olimpikon, edző. PályafutásaKlubcsapatban1972 és 1978 között a Velež Mostar, 1978 és 1983 között a Hajduk Split, 1983 és 1986 között a francia Lille labdarúgója volt. 1986 és 1990 között a francia Cannes csapatában fejezte be az aktív labdarúgást. Tagja volt a Hajduk 1978–79-es idényben jugoszláv bajnoki címet nyerő együttesének.[3] A válogatottban1976 és 1980 között 14 alkalommal szerepelt a jugoszláv válogatottban. 1976. február 18-án Tuniszban mutatkozott be a jugoszláv A-válogatottban egy Tunézia elleni barátságos mérkőzésen, ahol 2–1-es hazai győzelem született.[4] 1979-ben aranyérmet szerzett a Mediterrán játékokon, majd az 1980-as moszkvai olimpián negyedik lett az olimpiai válogatott csapattal.[5][6] Utoljára 1980. november 15-én Torinóban csapatkapitányként játszott a válogatottban Olaszország ellen. A világbajnoki-selejtező-mérkőzésen 2–0-s olasz győzelem született.[7] Edzőként1990 és 1992 között a francia Cannes, majd 1992–93-ban a Valenciennes vezetőedzőjeként dolgozott. 1994-ben a guineai válogatott szövetségi kapitánya volt. 1994 és 1997 között a japán Nagoja Grampus szakmai munkáját irányította. 1997 és 2018 között Arsène Wenger segédedzője a volt az angol Arsenalnál. 2021–21-ben a Hajduk Split vezetőedzője volt. MagánéletePrimorac boszniai horvát.[8] Az anyanyelvi horvát és szerb nyelv mellett, további hét nyelven tud: franciául, angolul, japánul, németül, spanyolul, portugálul és olaszul is beszél. Fia Jure Primorac szintén profi labdarúgó.[9] Sikerei, díjai
Játékosként
StatisztikaMérkőzései a jugoszláv válogatottbanJegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia