Bokor Vilmos
Bokor Vilmos, született Blumenstock[3] (Bonyhád, 1897. június 2.[4] – Budapest, 1984. február 29.)[5][6] festőművész. ÉleteApja, Blumenstock Jakab (1845–1913) a bonyhádi zsidó hitközség tanítója, a Perczel család házi nevelője, anyja Taub Róza (1862–1944)[7] volt. 1915-ben a bonyhádi evangélikus gimnáziumban érettségizett. Az első világháborúban frontszolgálatot teljesített, a Piave környéki harcokban súlyosan megsebesült. Leszerelése után a Budapesti Tudományegyetemen jogi karán kezdte meg tanulmányait, egyúttal Iványi-Grünwald Béla szabadiskolájában tanult, majd 1918 és 1923 között Réti István magántanítványa volt. Festészeti ismereteit 1923-ban a párizsi Julian Akadémián, majd rövid ideig Barta Ernőnél tanult. 1924-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, majd ugyanettől az évtől rendszeresen részt vett a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon budapesti tárlatain. 1927 és 1929 között Olaszországban járt tanulmányúton, hosszabb ideig időzött Rómában. 1930-ban részt vett a XVII. Velencei Biennálén. Legszívesebben akvarellel dolgozott, két sorozatot készített a második világháború alatt lerombolt fővárosi hidakról és a romos Budapestről. Ezt követően bejárta Romániát, Bulgáriát, Csehszlovákiát, Finnországot és a Szovjetuniót, és az ott látott tájakat képekben örökítette meg. Az 1950-es évek elejétől osztályvezetőként dolgozott az Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjánál, majd a Képcsarnok Vállalat művészeti vezetője volt. 1976-ban nyugdíjba vonult. Festészetében a természetábrázolás, a tájkép kapott kizárólagos szerepet. Felesége Gránát Erzsébet volt. Főbb kiállításai
Művei közgyűjteményekben
Díjai, elismerései
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia