Bohlinia

Bohlinia
Evolúciós időszak: Középső - késő miocén, 11,6–5,33 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N [1]
A Bohlinia attica fosszíliája
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Scrotifera Csoport: Ferungulata Csoport: Patások (Ungulata) Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla) Csoport: Ruminantiamorpha Alrend: Kérődzők (Ruminantia) Alrendág: Pecora Részalrend: Giraffomorpha Öregcsalád: Giraffoidea Család: Zsiráffélék (Giraffidae) Alcsalád: Giraffinae Nemzetség: Giraffini Alnemzetség: Bohlinina Solounias, 2007 Nem: Bohlinia Matthew, 1929
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bohlinia témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bohlinia témájú kategóriát.

A Bohlinia az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a zsiráffélék (Giraffidae) családjába tartozó fosszilis nem.

Elnevezés

Ennem az emlősnemnek a neve tisztelgés Anders Birger Bohlin svéd paleontológus előtt. Az első ide tartozó fajt, a B. attica-t, először 1891-ben írták le, de a részletes leírás Bohlin nevéhez fűződik. Akkor még Giraffa attica vagy Oraflus attica névre keresztelték, de bár sok a későbbi zsiráfok jellemzőjével bír, de ma mégsem tekintik a zsiráf nem tagjának. Az új nemet William Diller Matthew őslénykutató vezette be 1929-ben.[2]

Halkidikí félszigetek Nikiti közelében talált B. nikitiae nevét a lelőhelyről kapta.[3]

A csádban talált B. adoumi nevét Mahamat Adoum-ról, a leletet feldolgozó csapat logisztikusáról és sok lelet megtalálójáról, kapta.[4]

Leírás

A zsiráfok közvetlen ősének tekinthető emlősnem tagjai hosszú végtagokkal és hosszú nyakkal rendelkeztek, bár magasságuk még messze maradt a ma élő zsiráfétól. A megnyúlt lábcsontok különítik el a korábbi zsiráfféléktől.[5] Fogaik hasonlatosak a ma élő zsiráféhoz.

A szarv erőteljes, közepétől kissé hátra ívelő, a szemgödör felett található. A szarv keresztmetszete az alapi résznél romboid, középen négyzetes, míg a végén kerek. A koponyacsont frontális és szupraorbitális része pneumatizált (légtartó), teteje lapos. Az orrcsont konvex. A fogsor rövid a koponya hosszához képest.

A B. nikitiae-nek csak a koponyája ismert. A B. attica-hoz képest a koponya rövidebb, a szemgödör magasabban helyezkedik el, s ebből hirtelen ível hátra a szarv. A szarv keresztmetszete az alapnál elliptikus, közepétől kezdve kerek. A fogsor a koponyához képest itt nem rövid.[3] Bár külön faji rangját megkérdőjelezték,[6] a leírók fenntartják, hogy külön faj.[7]

A B. adoumi koponyarészletekből ismert. A szarv rövidebb, aljánál ovális keresztmetszetű, feljebb kerek.[4]

Lelőhelyek

A B. attica Görögországból (Pikermi, Nikiti[3]), Iránból (Maragha), Makedón Köztársaságból,[6] Bulgáriából (Kalimantsi),[5] Olaszországból (Cessaniti)[8] és Törökországból ismert. A Pikermi-nél talált példány a holotípus. A B. adoumi egyetlen ismert lelőhelye Csád,[4] míg a B. nikitiae csak Görögországból került elő.[3]

Rendszerezés

A nembe az alábbi 2-3 faj tartozik:[9][7]

• Bohlinia adoumi Likius, Vignaud & Brunet, 2007
• Bohlinia attica (Gaudry & Lartet, 1856) – típusfaj; szin: Giraffa attica (Gaudry & Lartet, 1856) és Orasius attica (Gaudry & Lartet, 1856)
• ?Bohlinia nikitiae Kostopoulos, Koliadimou & Koufos, 1996 – egyes rendszerezések nem helyezik be a fajlistába

Jegyzetek

1. The Paleobiology Database Bohlinia page. [2012. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 18.)
2. Mitchell, G. and Skinner, J. D. (2003). „On the origin, evolution and phylogeny of giraffes Giraffa camelopardalis”. Transactions of the Royal Society of South Africa 58 (1), 51-73. o. DOI:10.1080/00359190309519935. 
3. Dimitris S. Kostopoulos, Kalliopi K. Koliadimou, George D. Koufos (1996). „The giraffids from the Late Miocene mammalian localities of Nikiti (Macedonia, Greece)”. Palaeontographica, Abteilung A: Palaozoologie - Stratigraphie 239 (1-3), 61-88. o. 
4. Andossa Likius, Patrick Vignaud, Michel Brunet (2007). „A new species of Bohlinia (Mammalia, Giraffidae) from the Late Miocene of Toros-Menalla, Chad”. Comptes Rendus Palevol 6 (1-3), 211–220. o. DOI:10.1016/j.crpv.2006.12.003. 
5. Denis Geraads, Nikolai Spassov, Dimitar Kovachev (2005). „Giraffidae (Artiodactyla, Mammalia) from the Late Miocene of Kalimantsi and Hadjidimovo, Southwestern Bulgaria”. Geologica Balcanica 35 (1-2), 11-18. o. 
6. Denis Geraads (2009). „Giraffi dae (Mammalia) de la fin du Néogène de la République de Macédoine (ARYM)”. Geodiversitas 31 (4), 893-908. o. 
7. George D. Koufos, Dimitris S. Kostopoulos, Theodora D. Vlachou, (2016). „Revision of the Nikiti 1 (NKT) fauna with description of new material”. Geobios 49 (1-2), 11–22. o. DOI:10.1016/j.geobios.2016.01.006. 
8. Antonella Cinzia Marra, Nikos Solounias, Giuseppe Carone, Lorenzo Rook (2011). „Palaeogeographic significance of the giraffid remains (Mammalia, Arctiodactyla) from Cessaniti (Late Miocene, Southern Italy)”. Geobios 44 (2-3), 189-197. o. DOI:10.1016/j.geobios.2010.11.005. 
9. Mitchell, G. & Skinner, J.D. 2003; "On the origin, evolution and phylogeny of giraffes Giraffa camelopardalis" Transactions of the Royal Society of South Africa 58(1):51-73