Bodócs István
Bodócs István (Kecskemét, 1887. június 6. – Győr, 1965. január 23.) fizikus, meteorológus. ÉletrajzaTanulmányait a budapesti tudományegyetemen végezte. 1909-ben Eötvös Loránd ajánlatára nevezték ki az ógyallai obszervatórium adjunktusává, ahol a napfoltok, változó csillagok, üstökösök megfigyelésével és fénytani problémákkal foglalkozott. Kutatásai során felfedezte a geometriai optika hiperbola-tételét. 1917-ben látása megromlása miatt kénytelen volt megválni a csillagdától. 1917-től 1947-ig a győri állami leánygimnázium, majd a Révai Miklós Gimnázium matematika–fizika szakos tanára volt, egyúttal 1925-től a győri meteorológiai állomás vezetője is. MunkásságaHelytörténeti kutatásokkal is foglalkozott. Tanulmányai a Földrajzi Közleményekben, a Természettudományi Közlönyben, a Fizikai és Kémiai Didaktikai Lapokban, a Witterungsberichte aus Ungarnban, a Meteorológiai Intézet évkönyveiben, növényfenológiai megfigyelései a Phenologische Mitteilungenben jelentek meg. Több, az ifjúság technikai művelődését és készségét szolgáló, ma is használatos könyv írója. 1961-ben a Eötvös Loránd Fizikai Társulat „Mikola Sándor-díját” kapta. A Magyar Meteorológiai Társaság választmányi tagja. Emlékét Győrött utca őrzi (Bodócs István utca). Növényfenológiai megfigyeléseket is végzett, ógyallai adataival Gáyer Gyula munkáját is segítette.[1]Kecskeméttel kapcsolatos helytörténeti dolgozatokat is közölt. Jelentős érdemeket szerzett a fizikai ismeretterjesztés területén, számos népszerű középiskolai fizikatankönyvet írt és szerkesztett. Elismerései
Főbb művei
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia