Bodó Béla (író)
Bodó Béla, 1947-ig Blum (Budapest, Józsefváros, 1903. július 15.[3] – Budapest, 1970. október 12.) újságíró, író. ÉleteBlum Arnold (1865–1940) pálinkamérő és Mittelmann Magdolna (1881–1964) fia.[4] 1921-ben Budapesten érettségizett. Pályáját 1926-ban a Pesti Naplónál kezdte. Színes, mozgalmas riportjai és tárcái 1939-ig jelentek meg a lapban. A zsidótörvények következtében elbocsátották a laptól, ezért könyvkereskedésekben eladóként dolgozott. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt. 1945–48-ban a Szabad Népnél és a Népbírósági Közlönynél (1946-tól Ítélet) dolgozott, és heti rendszerességgel írt tárcáiban védelmébe vette a népbíróságok kíméletlen gyakorlatát. Később a Dolgozók Világlapja, majd a Magyar Nap szerkesztője. 1950–53-ban a Népszava nyomdai szerkesztője volt. 1953-ban több hónapra bebörtönözték, amiért a Sztálin súlyos betegségéről szóló cikk szövegében a „mélységes megrendülést”-t véletlenül „mélységes megrendelés”-nek szedte.[5] 1953-tól a Nők Lapjánál dolgozott, 1957-től 1963-ig, nyugdíjazásáig az Esti Hírlap szerkesztője volt, ahol Lapzárta után címmel volt rovata.[6] MagánéleteHázastársa Pfeifer Manó és Sachs Róza lánya, Laura volt, akit 1936. november 23-án Budapesten, a Ferencvárosban vett nőül.[7] Fő művei
Díjai, elismerései
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia