|
Blue Lines
A Blue Lines (szó szerinti jelentése: „Kék vonalak”) a brit elektronikus zenei együttes, a Massive Attack bemutatkozó albuma, mely 1991. augusztus 6-án jelent meg a Virgin Recordsnál.[1] Általában a trip hop műfaj első albumaként tartják számon (bár e kifejezést csak évekkel később kezdték alkalmazni).[2] A lemez „masszív” kritikai és közönségsikert aratott az Egyesült Királyságban, bár másfelé eredeti megjelenésekor kevésbé fogyott jól. Ma már maguk a tagok is kevésbé jelentősnek tartják, inkább a sokkal érettebb, kiforrottabb, koncepciózusabb második, Protection című album előzményének, ahhoz készült tanulmánynak tekintik. Zeneileg az album, és maga a trip-hopnak nevezett műfaj is, a régebbi „fekete zenék” (soul, hiphop, reggae) műfajok, az elektronikus zene és a dub stílus sajátos keverékének tekinthető, és az együttest az 1990-es évek jelentősként elfogadott zenekarává tette (ld. lentebb).
Az album születéseA tagok lazább kapcsolatára épülő sample-zős – mixelős, underground The Wild Bunch-korszaknak a Massive Attack későbbi menedzsere, Cameron McVey egy hirtelen ötlete vetett véget:
Az album dalai
FogadtatásaLeg-leg-szavazások1997-ben Blue Linest a HMV, a Channel 4, a The Guardian és a Classic FM által közösen készített felmérés „minden idők 21-edik legnagyszerűbb albumának” értékelte. A neves Q zenei magazin olvasói egy 1998-as szavazáson a lemezt „minden idők 58-adik legnagyszerűbb albumaként” aposztrofálták, 2000-ben pedig ugyane magazin „minden idők 100 legnagyszerűbb brit albuma” listáján a 9. helyre szavazták . 2003-ban a lemez rákerült a Rolling Stone Magazin „minden idők 500 legnagyszerűbb albuma” listájára, ezen a 395. helyet szerezte meg. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Dalkritikák (Unfinished Sympathy)Az album számai közül mind a kritikusok, mind a közönség körében (az MTV2, NME, illetve egyéb csatornák és magazinok által végzett felmérések szerint is) az Unfinished Sympathy fogadtatása volt a legkedvezőbb.
Safe from Harm helyezések slágerlistákon
ZeneTechnikai, illetve zeneszerzési paradigmák szempontjából az együttes erősen hangminta-orientáltnak tartja ezt a lemezét, a dalok sok ismert alkotótól kölcsönöztek elemeket. Zeneileg a dalok három csoportra oszthatók aszerint, bennük melyik alapstílus (soul, hiphop, reggae) a meghatározó. Soul-szériaA lemez számai közül a Safe from Harm, az Unfinished Sympathy és a Lately ugyanabba a soul/dance alapú, a női szólóénekes dominanciájával jellemezhető lágyabb stílusba tartozik: az első lendületes, harsány, az utolsó szomorkás, az Unfinished pedig rejtélyesebb, valahol az előző kettő között. Ezek a dalok, legkülszínibb interpretációjuk szerint, emberi kapcsolatokról szólnak. A széria- és albumnyitó Safe from harm (1. szám) köztük a legpozitívabb kicsengésű. Bár a háttérben mindenféle urbánus borzalmak is megjelennek: ronker-ek,[5] pszichopaták (maniacs) és fegyveres garázdák (gunmen), de a lírai hősök tekintetének egymásra találását és összetartásukat a világ bajai közepette még ők sem zavarhatják meg.[6] A Be thankful (4.) című dalt, amely William De Vaughn soul-énekes, dalszerző 1972/74-es, azonos című soul-dalának[7] (kissé gyorsított) feldolgozása, a Massive Attack kórusa énekli (a prímet itt Tony Bryan Horace Andy-éhoz hasonló, vékony vokálja viszi). Ez is egy alapvetően pozitív életszemléletű dal (a zene is közép-gyors, pergő): „lehet, hogy nincs csilli-villi Cadillaced, sőt egyáltalán kocsid sem, testvér, de attól még kihúzhatod magad, légy hálás azért, amid van.” Az Unfinished Sympathy (6.) disszonáns érzelmeket jelenít meg: pozitív érzelmeken alapuló vágyat, érdeklődést, de a "valami hiányzik", sőt a "valami nincs rendben", "túl sok ez nekem" érzését is. A dal kezdése egyes BBC-kritikusokat a Pet Shop Boys West End Girls-ére emlékeztetett; a rávezetés után hirtelen zendít rá az énekesnő az érzelmi disszonanciát rejtő szövegre; ezt a harmonikus futamokat játszó vékony hegedűhangok és a sejtelmesen komor basszus ellentéte fokozza. A szériazáró Lately (8. szám) egy tönkrement kapcsolat feletti kesergés. A dalt az ütemesen, kimérten komor basszus uralja, amelyet a new wave-dalokból ismert szintetikus kórushangok festenek alá, és nincs motívum, ami tartósan ki tudna törni ebből a zárt kompozícióból. Hiphop-szériaEzek a hiphop-zene elemei által uralt dalok, amelyeknek ars poetica jellege van: az együttest és tagjait, s némileg életfilozófiájukat mutatják be, személyes jellegük van. Ezek a dalok általában szolidabbak, sőt minimalisták, nem oly harsányak, mint például a Safe from harm, szövegeikben az élettel kapcsolatos mindennapi (anyagi, és tágabb értelemben véve egzisztenciális) problémák mellett az életigenlés és a finom irónia is megcsillan. A címadó Blue Lines (3.) zeneileg meglehetősen monoton, jellegtelen hiphop-szám. A rap-elős szériához tartozik a csapat korai ars poeticájának mondható Five Man Army (5.), illetve a Daydreaming (7.). A Daydreaming szerkezete a hagyományos pop-sablont követi: a főszövegek után (ezeket a tagok elrappelik) az énekesnő énekli a refrént. A Five Man Army (Öttagú hadsereg, 5.) olyan, mintha egy korábbi (kiadatlan) ősdal erősen dubosított verziója lenne, szerkesztésében a Daydreaming-től eltér: a tagok által elrappelt szövegek után Horace Andy improvizatív hatást keltő reggae-vokáljai zárják a dalt. Reggae-szériaA One love (2.) egy reggae-dal, és szövegszintű mondanivalója pontosan az, amit a címe kifejez (I believe | in one love: „egyetlen szerelemben hiszek”): a legszebb dolog egyvalakit szeretni (egyszerre), aki másképp tesz, azt mögöttes okok vezérlik (bizonyításkényszer stb.). A lemez és a széria záródalát, az album egyik erősségét a Hymn of the Big wheel-t (9.) Horace Andy reggae-énekes hangja jellemzi, utóbbi, valóban himnikus számban megszületik az a reggae-alapú, de a jamaicai műfaj optimizmusából kicsit lejjebb adó jellegzetes hangzás, mely az együttes későbbi albumain is megtalálható. A cethang-effektekkel induló Hymn of the Big Wheel refrénje az Élet Nagy Kerekéről énekel, míg a főszöveg környezetvédelmi problémákat boncolgat. A dalban arról a halódó reményéről énekel valaki egy fiatalabb és tapasztalatlanabb személynek (valószínűleg egy apa a gyermekének), hogy egy emberi léptékű és a jelenleginél jóval zöldebb világban élhetnek majd. KlipekA lemez négy dalához készült videóklip Baillie Walsh rendezésében. Az első – Daydreaming[8] – mérsékelt siker volt, a másodikként megjelent Unfinished Sympathy.[9] A klip, amit Los Angelesben forgattak a West Pico Boulevard-on (a S. New Hampshire Avenue és a Dewey Avenue között, a színes bőrű Shara Nelson énekesnő énekelve sétál az utcán),[10] a MTV leggyakrabban sugárzott klipjei közé tartozott. A felvételen az együttes tagjai is feltűnnek, amint messziről, felváltva követik az énekesnőt. A Safe from Harm sötét hangulatú, gettós-lépcsőházas klipjét a lemezről utolsóként a Be Thankful for What You've Got követte, de mivel a klipben egy teljes sztriptíz látható,[11] ezt a felvételt a tévéadók csak éjfél után sugározhatták. EgyébÉrdekességként megemlítendő, hogy a Massive Attack 1991-ben, a lemez megjelenése idején (egyes források szerint a rádióadók nyomására, a zenekar frontembere szerint az akkori menedzser tanácsára) ideiglenesen Massive-re változtatta a nevét.[12] Közreműködők
HivatkozásokJegyzetek
Források
|
|||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
Portal di Ensiklopedia Dunia
