Birkás Géza irodalomtörténész, egyetemi tanár fia.
Pécsett végezte el az egyetem jogi karát, ezt követően Budapesten az Egyetemi Nyomda Könyvesboltjában volt könyvkereskedő (1938–47). Írásait közölték az Életben,[1] a Diáriumban; 1942-ben jelent meg első kisregénye. 1947 után megszervezte és vezette a Központi Antikváriumot. 1962-től az Országos Széchényi Könyvtár Szerzeményi Osztályán dolgozott.
Svéd származású feleségével, Lundén Gurlivel annak 1939-es budapesti gyógykezelésén ismerkedett meg, s még abban az évben összeházasodtak. Gurli a II. világháború alatt a Svéd Vöröskereszt budapesti munkatársa volt, egy időben Raoul Wallenberggel is együttműködött.
Művei
Kelepce (Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Bp., 1942)
Levelek Oroszországból (Bp., 1943) (1946-ban szovjetellenesnek minősítették és betiltották[2])
Elfelejtett emberek (Magvető, Bp., 1960, 1975)
Kő és homok (Magvető, Bp., 1961)
Vakvágány (Magvető, Bp., 1963)
Kopár ég (Magvető, Bp., 1966; A kalap c. kisregény és novellák gyűjteménye)