Berzeviczy Edmund
Berzeviczy Edmund (1836. június – Berzevice, 1902. május 11.) Sáros vármegye főjegyzője, családtörténeti és heraldikai író. Család származásaA Berzeviczyek a régi Magyarország felvidékének egyik ősi családja. A család a XIII. század óta megtartotta ősei által szerzett és alapított birtokot.[1] ÉletrajzaGimnáziumi tanulmányait Kisszebenben,[2] Eperjesen és Lőcsén végezte. 1854-1858 között a budapesti egyetemen jogot tanult. Jogi tárgyakon kívül még hallgatott filozófiát, történelmet. Kitüntetéssel szerezte meg a jogi szakvizsgát. Később még bírói és ügyvédi vizsgát is letette. 1864-ben Sáros vármegye első aljegyzője lett, a következő év októberében pedig megyei főjegyző lett. Gyors karrierje eredményeként már két év múlva, mint helyettes alispán dolgozott. De ez hamar megszakadt, mivel pályázata a minisztériumi titkárságért sikertelen volt. Hasonlóan járt a Királyi Ítélőtábla titkári állásának pályázatával. E sikertelenségek után megvált főjegyzői állásától. A vármegye palocsai uradalmában a majorsági zsellérek zendülését kellett megfékeznie 1871-ben. Megfelelő körültekintéssel, de nagy eréllyel járt el, amely után a megyei közgyűlés köszönetet mondott neki. 1873-as kolerajárvány idején alispánként végzett tevékenységét a király is méltatta és császári és királyi kamarássá nevezték ki. 1874-ben a megyei tisztikar ellen bizalmatlanság címén támadás indult, nagy többséggel bizalmat szavaztak nekik, de ö 1875 decemberében lemondott alispáni állásáról. Visszavonult csak a családjának és a tudománynak élt. Első neje Szinyei Merse Anna volt,[3] aki 1877-ben meghalt. 18-ban másodszor nősült, második felesége Sztáray Márta grófnő volt. Egyik házasságból sem született gyermek. Irodalmi munkássága
Továbbá írt a báró Bruden családról[4] és a magyarországi Sárkány Lovagrendről. A Magyar Történelmi Társulatnak 1868-tól haláláig tagja volt. Díjai, elismeréseiHalála után a Magyar Történelmi Társulat 1903. áprilisi külön ülésén méltatták személyét. Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia