Benda Jenő
Marczinfalvai Benda Jenő (Huszt, 1882. február 18. – Dachaui koncentrációs tábor, 1944. november 24.) író, újságíró. Benda Kálmán történész rokona. ÉletrajzaBenda Jenő 1882. február 18-án református kisnemesi családba született a kárpátaljai Huszton. Édesapja Benda Bertalan járásbíró, édesanyja Sütő Ida, testvére Benda Tibor volt. Nemesi előnevét családja (régi nemességének megtartása mellett) 1905-ben kapta.[2] Máramarosszigeten járt középiskolába, majd Budapesten szerzett jogi doktorátust. 1902-től a Magyar Szó, 1906-tól az Egyetértés, és 1911-től a Pesti Hírlap munkatársa volt, később 1944. március 19-ig felelős szerkesztője, közben 1913-tól 1918-ig ügyvéd volt Budapesten. Újságíróként és gyorsíróként vett részt a párizsi béketárgyalások magyar delegációjában. 1944-ben a német bevonuláskor betiltották lapját, Benda részt vett az ellenállásban, ennek következményeként került politikai fogolyként a dachaui koncentrációs táborba, ahol 1944 november 24-én meghalt. MunkásságaAz 1918-ban megjelent Az uszítók és A világháború kulisszái mögül című könyve bátor és jelentős publicisztikai munka, mely a háborúért az imperializmust teszi felelőssé. A párizsi békekonferenciáról A béke kálvária-útja címen naplójába írt munkájában irredenta felfogásának adott hangot. Regényeket és színpadi műveket is írt. Főbb munkái
Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia