Bencze László (festő)
Bencze László (Székesfehérvár, 1907. január 28. – Budapest, 1992. február 14.) Kossuth-díjas festőművész, grafikus. ![]() (sgraffito) ÉletútjaIpar- és képzőművészeti tanulmányokat 1925-28-ig az Iparművészeti Iskolában, 1928-30 között a Képzőművészeti Főiskolán folytatott, itt Benkhard Ágost volt a mestere. 1930-ban megszakította tanulmányait és Dudaron telepedett le, ott rajzolt és festett 1934-ig, utána felváltva Szadán, Dudaron és Budapesten alkotott 1939-ig. Az 1930-as években tanulmányutakat tett európai országokba (Olaszország, Hollandia). 1939-45 között a füleki Iparművek Rt. gyárában működött, mint fajátéktervező és üzemvezető. 1945-től Budapesten élt, 1948 és 1957 között a Képzőművészeti Főiskolán tanított, 1967-től felváltva alkotott Budapesten és Csopakon. MunkásságaTájképeket, városképeket, figurális műveket alkotott. Előszeretettel ábrázolta a periférián élő magányos embereket, s a magányosságból kitörni vágyó egyéniségeket, töprengő nőalakokat és önarcképeket. A falusi szegénység ábrázolása mellett a második világháború alatt készült rajzai a háború és a gyár témakörét ölelték fel. A háború után monumentális méretű sötét tónusú képeket festett, a szocreál korszakban (1949-1956) monumentális méretű, optimizmust sugárzó arcképeket, zsánerképeket alkotott. 1952-ben Gondolj Koreára c. tollrajzsorozatáért Kossuth-díj kitüntetésben részesült. Tollrajzsorozatának reprodukciói nyomtatásban is kiadásra kerültek.[2] Igen foglalkoztatott festő lett, megrendeléseket kapott köztéri munkákra is, sgraffitokkal, pannókkal, mozaikos ábrákkal díszítette a középületeket, a tömblakásokat, Csopakon az iskolát is. A Fényes Adolf Teremben rendezték meg gyűjteményes kiállításait (1949, 1952, 1953), az Ernst Múzeumban bemutatták monumentális munkáinak terveit 1960-ban, grafikáiból a Dürer Teremben rendeztek kiállítást 1964-ben. Alkotói periodusának utolsó évtizedeiben a geometriai képábrázolás és a dekoratív síkábrázolás foglalkoztatta. Festményeit és grafikáit a budapesti Magyar Nemzeti Galéria, a szolnoki Damjanich János Múzeum és a székesfehérvári Szent István Király Múzeum őrzi. Kiállításai (válogatás)[3]Egyéni kiállítások
Csoportos kiállítások
Köztéri művei
Kiállításairól megjelent katalógusokból
ÍrásaiMűvészetelméleti írásait, kritikáit megjelentette különböző napilapokban és szakfolyóiratokban. Kötete: Frans Hals. Budapest : Képzőművészeti Alap, 1963. 34 p. és 27 táblával illusztrált. (A művészet kiskönyvtára 40.) Diafilmje
Díjak, elismerések
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia