Ben A. Barres
Ben A. Barres (West Orange, New Jersey, 1954. szeptember 13. – Stanford, Kalifornia, 2017. december 27.)[1] amerikai neurobiológus, a Stanfordi Egyetemen[2] dolgozott. Kutatási területe a neuronok és gliasejtek együttműködésére az idegrendszeren belül összpontosult. 2008-ban vált a Stanfordi Orvostudományi Egyetem (Stanford University School of Medicine) neurobiológiai tanszékének vezetőjévé. 1997-ben nemet váltott férfivé, majd 2013-ban az amerikai Nemzeti Tudományakadémia (National Academy of Sciences) első nyíltan transznemű tudósa lett.[3] Fiatalkora és tanulmányaiBarbara Barresként született 1954. szeptember 13-án West Orange-ban (New Jersey), és női nemmel anyakönyvezték. Apja kereskedő, míg anyja háziasszony volt.[4] Gyerekként szülei egyszerűen fiús lányként tekintettek rá. A west orange-i iskolában kimagasló eredményeket mutatott és csodálta Jeffrey Davis nyolcadik osztályos tanárát.[5][6] Megszerzett egy Bachelor of Science-t biológia szakon az M.I.T.-n, egy orvostani fokozatot [MD] a Dartmouth Medical School-tól (1979), neurológiai rendelői gyakorlatot a Weill Cornell Medicine-n, és doktorátust (PhD) neurobiológiából (1990) a Harvard Egyetemtől NIH, (2008 okt.).[7] A posztdoktori kutatói gyakorlatát a University College London-on Martin Raff-tól. 1993-ban része lett a Stanfordi Orvostudományi Egyetem neurobiológiai tanszékének. 1997-ben váltott nemet férfire,[2] és publikált a tudományban jelenlévő szexizmusról. 2008-ban nevezték ki a neurobiológiai tanszék vezetőjének.[2] KutatásaiBarres 1993-ban kezdett kutatni a Stanfordi Egyetem neurobiológiai tanszékén. Az akadémiai hivatásai közé tartozott a neurobiológia professzora, neurológia & a neurológia tudománya, valamint (kiegészítésként) az ophthalmológia. Tagja lett a Bio-X Intézménynek, a Gyerekegészségi Intézménynek, tagja a Stanfordi Neurotudományok Intézményének és tanszéktársa a Stanford ChEM-H-nak. 2008-ban kinevezték a Stanfordi Oktatóegyetem neurobiológiai tanszék vezetőjének. Barres több mint 160 publikáció szerzője vagy társszerzője. Kutatásai olyan szaklapokban jelentek meg, mint a Nature Neuroscience és Cell.[8] Kutatásának része volt az emlősök központi idegrendszere gliasejtjeinek tanulmányozása, beleértve funkcióik és fejlődésük feltérképezése. Korai kutatásai többek között a gerincesek idegrendszerének fejlődését tanulmányozta, beleértve, miért és miként hal el sok neuron röviddel miután összekötődik céljával. Ezek a kutatások tanulmányozták, hogyan jelentkezett ez a programozott sejthalál (apoptózis) ilyen órási méretekben.[9] Továbbá olyan folyamatokat tanulmányozott, mint az axonmyelinizáció előfeltételei és következményei, valamint különböző jelzőmolekulák, mint a pajzsmirigyhormonok és a retinocinsav összhatása a gliasejtek, beleértve az oligodentrocitok kialakulásában.[10][11] Jegyzetek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia