Belmisszió

A belmisszió olyan egyleti tevékenység, amely – a külső szükség enyhítése mellett – a keresztényi (keresztyéni) és egyházias érzület megerősítésére és ismételt felkeltésére törekszik az egyházközségek veszélyeztetett vagy már teljesen elidegenedett tagjai között. A belmisszió, ellentétben a külmisszióval, a hitükben és erkölcsükben különösen veszélyeztetettek megmentésére és megtartására irányul a megkereszteltek körén belül. A szeretetmunka (karitatív tevékenység) csak egy része a belmissziónak. Többnyire szabad egyesületek és intézmények formájában folyik.

A szó eredete

Az elnevezés Johann Heinrich Wicherntől ,[1] a német evangélikus belmisszió úttörőjétől ered. Wichern a munkáját Hamburg külvárosaiban az erkölcsi romlásnak kitett gyermekek gondozásával kezdte. Az általa alapított „Rauhes Haus” nevű szerény intézmény idővel nagy teleppé fejlődött.[2]

Feladatai

• Az elveszettek felkeresése és az eltévelyedettek visszatérítése
• A veszélyben forgók megóvása
• A szegények és betegek ápolása
• A felebarátok hitbeli megerősítése
• Az elszóródottak összegyűjtése
• A meghasonlottak kiengesztelése

Jegyzetek

1. Élt 1808 és 1881 között
2. https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Lexikon_UjIdokLexikona_23-24/?query=wichern&pg=587&layout=s

Források

• Új idők lexikona 3-4. kötet, Budapest 1936, 823. old.

Kapcsolódó szócikkek

• Forgács Gyula