|
Beastie Boys
A Beastie Boys egy 1978-ban alakult New York-i rap-rock zenekar volt három állandó taggal: Michael „Mike D" Diamond (ének, dob), Adam „MCA" Yauch (ének, basszusgitár) és Adam „Ad-Rock" Horovitz (ének, gitár, programozás).[2] Elődje a Young Aborigines experimentális hardcore punk zenekar volt, melyben Diamond vokálozott, Jeremy Shatan basszusgitárázott, John Berry gitározott és Kate Schellenbach dobolt.[3] Mikor 1981-ben Shatan otthagyta a zenekart, Yauch lépett be helyére basszusgitáron, és megváltoztatták nevüket Beastie Boysra. Berry nem sokkal később szintén lelépett, őt váltotta Horovitz. Sikeressé vált 1983-as vicc hiphopszámuk, a „Cooky Puss" megjelenését követően átálltak hiphopra, és Schellenbach is távozott a zenekarból. 1985-ben Madonnával turnéztak, egy évre rá pedig megjelent első nagylemezük, a Licensed to Ill, az első olyan raplemez, ami felkerült a Billboard 200-as lista élére.[4] Második albumuk, a Paul's Boutique (1989) megjelenése idején nem aratott nagy sikert, később azonban magasztalták. A Check Your Head (1992) és Ill Communication (1994) elnyerték a mainstream tetszését, őket követték a Hello Nasty (1998), To the 5 Boroughs (2004), The Mix-Up (2007) és végül a Hot Sauce Committee Part Two (2011) című albumok. A Beastie Boys húszmillió lemezt adott el az Egyesült Államok területén, így ők lettek a legkeresettebb rapzenekar, mióta a Billboard rögzíti a lemezeladásokat (1991).[5] Hét platinalemezével[6] a Beastie Boys lett a világ egyik leghosszabb életű hiphopzenekara, és 2012-ben ők lettek a harmadik rapzenekar, akiket beiktattak a Rock and Roll Hall of Fame-be, majd nem sokkal később Yauch elhunyt rákban és feloszlott a zenekar.[7] Történet1978–1983: KezdetekA Beastie Boys megalakulása előtt Michael Diamond több zenekarnak is tagja volt, köztük a Walden Jazz Bandnek, BAN-nek és a The Young Aboriginesnek. A Beastie Boys 1981 júliusában alakult, mikor a Young Aborigines basszusgitárosa, Jeremy Shatan nyárra elutazott New Yorkból, az ottmaradt tagok (Michael Diamond, John Berry és Kate Schellenbach) pedig új hardcore punk zenekart alapítottak Adam Yauch-kal.[8] Yauch egy 2007-es Charlie Rose-interjúban azt mondta, Berry fejéből pattant ki a Beastie Boys név.[9] Bár a zenekar azt állította, hogy a 'Beastie' a „Boys Entering Anarchistic States Towards Inner Excellence" (a tökéletesség felé haladó anarchista állapotba lépett srácok)[10] rövidítése, a Charlie Rose-interjúban Yauch és Diamond is bevallották, hogy ezt már a név kialakulása után találták ki.[9] A Bad Brains, Dead Kennedys,[11] Misfits[12] és Reagan Youth előzenekaraként léptek fel olyan helyszíneken, mint a CBGB, A7, Trudy Hellers Place vagy a Max's Kansas City, ahol a hely búcsúbuliján is zenéltek. 1982 novemberében a Beastie Boys felvette Polly Wog Stew című 7-inch EP-jét a 171A stúdióban, mely a New York-i hardcore meghatározó lenyomatává vált.[13][14][15] 1982. november 13-án a Beastie Boys Philip Pucci születésnapján lépett fel Beastie című rövid koncertfilmje apropóján.[16] Pucci a Bard College Preston Drama Dance Department színháztermében tartotta az eseményt, s ez volt az első alkalom, hogy a Beastie Boys képernyőn jelent meg. A Beastie-t Pucci úgy készítette el, hogy szétosztott a nézők közt 16 mm-es Bell & Howell Filmo és Bolex kamerákat és megkérte őket, hogy vegyék fel a koncertet saját szemszögükből, közben a mastert egy másik kamera vette az elhagyatott színházterem lelátójáról.[16] Az előzenekar a The Young and the Useless volt, melyben Adam Horovitz énekelt. A filmből egy egyperces jelenetet kivágott és levédetett a Beastie Boys, hogy az „Egg Raid on Mojo" alatt használhassa a Capitol Recordsnál megjelent „Skills to Pay the Bills" videójában, mely később arany minősítést kapott az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetségétől (RIAA). Berry 1982-ben hagyta ott a zenekart (később alapítótagja lett a Thwig, Big Fat Love és Bourbon Deluxe formációknak), s helyére érkezett Horovitz, a zenekar egy közeli barátja. 1983-ban vették fel és adták elő először „Cooky Puss" című hiphopszámukat, melyet a Carvel jégkrémhez intézett telefonbetyárkodásuk ihletett.[17] A szám felkerült a friss felállással operáló zenekar első EP-jére, s annak névadójává vált. Ez volt az első olyan lemezük, melyen megmutatkoztak az underground rap jegyei és samplinget használtak, a szám pedig hamar népszerűvé vált a New York-i undergound dance- és nightklubokban. A „Beastie Revolutiont" később egy British Airways reklámhoz is felhasználták, amiért a zenekar perelni akart, mire a vállalat nyomban kifizetett nekik 40,000 dollárnyi jogdíjat.[18] 1984–1987: Def Jam és Licensed to IllA „Cooky Puss" sikerét követően a zenekar komolyabban elkezdett foglalkozni a rappeléssel. Élő fellépéseikhez felkértek egy állandó DJ-t, az akkor a New York Universityn hallgató Rick Rubint, akiből nem sokkal később producer lett. „Mike-kal találkoztam először" emlékszik vissza Rubin. „Első benyomásra arrogáns sutyeráknak tűnt, de miután eltöltöttem egy kis időt a Beastie-kkel, rá kellett jönnöm, hogy zseniális humoruk van. Nem voltak suttyók, vagy ha még is, képesek voltak viccet csinálni magukból."[19] Rubin egyetemi csoporttársával, Russell Simmonsszal megalapította a Def Jam kiadót, és jelezte a Beastie Boysnak, hogy szívesen kiadná őket. Ahogy a zenekar 1984-ben hiphopra váltott, Schellenbachot elküldték a zenekarból[20] és Diamond vette át helyét a dobok mögött. 2018-as visszaemlékezésükben Ad-Rock megbánással beszélt Schellenbach kirúgásáról, amit azzal magyaráztak, hogy nem passzolt "az új, keménykedő rappercsávó identitásukhoz".[21] A zenekar 12-inch kislemeze, a „Rock Hard" (1984) volt a második Def Jam-album, amin Rubin producerként lett feltüntetve (az első T La Rock és Jazzy Jay „It's Yours" albuma volt). 1985-ben a Beastie Boys volt az előzenekara John Lydon post-Sex Pistols-bandájának, a Public Image Ltd.-nek[22] és Madonnának, az amerikai The Virgin turnén.[23] Felléptek a Fishbone-nal és a Murphy's Law-val, DJ Hurricane-nel, majd ugyanabban az évben a Run-DMC-vel, Whodinivel, LL Cool J-jel és a Timex Social Clubbal a Raising Hell turnén. Látványos felemelkedésüknek köszönhetően a „"Hold It Now, Hit It" felkerült a Billboard amerikai R&B- és dance-slágerlistájára.[24] A Krush Groove-ban szereplő „She's on It" is a rap/metal stílust tükrözte, a dupla A-oldalú 12-inch „Paul Revere/The New Style-t" pedig év végén adták ki. A Beastie Boys 1986-ban vette fel Licensed to Ill című lemezét, amit november 15-én adtak ki, s remek kritikát írt róla a Rolling Stone magazin. A lemez az 1980-as évek egyik legtöbb példányszámban elkelt rapalbuma lett, az első, mely 1. helyre került a Billboard 200-as listán (pozícióját pedig öt hétig tartotta). Egyben második helyezett is lett a Top R&B-albumlistán,[24] és mai napig a Def Jam legkelendőbb debütáló albumának számít kilencmilliós eladásával. A negyedik kislemez „(You Gotta) Fight for Your Right (To Party!)" hetedik helyezett lett az amerikai Billboard Hot 100-as listán, s bár a zenekar több mint 26 millió lemezt adott el az Egyesült Államokban, ez az egyetlen kislemezük, ami egyszerre szerepelt az amerikai top tízes és húszas listán. A számhoz készített videoklipet (amit Ric Menello és Adam Dubin rendeztek[25][26]) rendszeresen sugározta az MTV.[27] A lemezen található „No Sleep till Brooklyn" című szám 14. helyre került az angol kislemez listán.[28] A következő évben világkörüli turnéra indultak a lemezzel, melynek során peres ügyekbe és letartóztatásokba keveredtek. A zenekart sokan vádolták azzal, hogy provokálják a közönséget, erre példa az 1987. május 30-i liverpooli Royal Court Theatre-koncert, ahol 10 perccel azután, hogy a zenekar színpadra lépett, zavargás ütött ki, s a Meyerside rendőrség letartóztatta Adam Horovitzot súlyos testi sértés vádjával.[29] 1988–1989: Capitol Records és Paul's Boutique1988-ban a Beastie Boys szerepelt Rubin Run-D.M.C.-ről és a Def Jamről készült Tougher Than Leather című filmjében. Miután a Def Jam nem volt hajlandó fizetni nekik az elvégzett munkáért és amúgy is tartoztak nekik, a zenekar otthagyta a kiadót és leszerződött a Capitol Recordsszel. A második Beastie Boys-album, a Paul's Boutique, melynek a Dust Brothers lett a producere, 1989. július 25-én jelent meg. Eklektikus hangmintái miatt kiérdemelte a korai kísérleti hiphop jelzőt,[30] s bár nem kelt el belőle annyi, mint a Licensed to Illből, az amerikai albumlista 14. helyéig eljutott, a későbbiekben pedig komoly jelentőséget tulajdonítottak neki.[30] A Rolling Stone magazin 156. helyen említette Minden idők 500 legmeghatározóbb albuma listáján.[31] 1990–1996: Check Your Head és Ill CommunicationA Check Your Head-et a zenekar G-Son stúdiójában rögzítették a kaliforniai Atwater Village-ben, és saját kiadójuknál, a Grand Royal gondozásában adták ki.[32] A holland Urban Dance Squad hatására döntöttek úgy, hogy maguk fognak zenélni az albumon, így hát Mike D a dobok mögé ült, Yauch nyakába vette a basszusgitárt, Horovitz a gitárját, Mark Ramos Nishita („Keyboard Money Mark") pedig leült a zongorához. Mario Caldato, Jr. – aki már a Paul's Boutique alatt is segített nekik – keverte az albumot, majd vált állandó munkatárssá. A Check Your Head 1992-es megjelenését követően dupla platinaalbum lett és felkerült a Billboard 200-as lista 10. helyére.[24] A „So What'cha Want" című szám 93. helyen zárt a Billboard 100-as listán[33] és egyszerre szerepelt a Rap- és Modern Rock listákon,[34] míg az első kislemez, a „Pass the Mic" 38. helyre került a Hot Dance Music-listán.[34] A Check Your Head kísérletezőbb irányt vett az egyértelműen funkos és jazzes számaival, mint a „Lighten Up" vagy a "Something's Got to Give", de hardcore punk gyökereikhez is visszanyúltak például a „Time for Livin"-nel, ami egy 1974-es Sly and the Family Stone-szám feldolgozása volt. Az albumot az instrumentális irány és rockos hangzás miatt a nu metal előfutáraként is jegyzik, mely irányzat az 1990-es években vált népszerűvé.[32][35][36] Számos előadót szerződtettek Grand Royal kiadójukhoz (melynek 2001-ig voltak tulajdonosai), köztük Luscious Jacksont, Sean Lennont és az ausztrál Ben Leet. A kiadó első független kiadványa Luscious Jackson In Search of Manny című albuma volt 1993-ban. Ugyanebben az évben vendégszerepeltek az „It's the New Style" című számban DJ Hurricane-nel, mely a Red Hot Organization gondozásában készült No Alternative című AIDS jótékonysági albumra került fel. A Beastie Boys kiadott egy Grand Royal nevű magazint is, melynek első, 1993-as számában Bruce Lee volt a címlapsztár, George Clintonról közöltek cikket és Kareem Abdul-Jabbarral, illetve Q-Tippel készült interjúk is kerültek a lapba. Az 1995-ös számban szerepelt egy emlékezetes cikk a mullet hajviseletről (Magyarországon Bundesliga-haj néven terjedt el a kifejezés[37]). Az Oxford English Dictionary (OED) szerint ekkor jelent meg először nyomtatásban a mullett szó, s szerepelt a zenekar 1994-es „Mullet Head" című számában. Az 1980-as években még nem használták ezt a kifejezést, annak ellenére, hogy akkoriban volt legnépszerűbb ez a hajviselet. Az OED szerint „az amerikai Beastie Boys hiphopzenekar fejéből pattant ki és terjesztették el".[38] A Grand Royal Magazin felelt az angol Sneaker Pimps zenekar névválasztásáért is. Az 1994-ben megjelent Ill Communication albummal a Beastie Boys visszakerült a listák élére; megjelenésekor első helyezett lett a Billboard 200-as és második az R&B/hiphop album listán.[24] A „Sabotage" című kislemez slágerré vált a modern rock listán, a Spike Jonze által hozzá rendezett videoklipet pedig rendszeresen vetítette az MTV.[39] A „Get It Together" című szám felkerült a Billboard top tízes listájára. Szintén 1994-ben adta ki a zenekar a Some Old Bullshit-et, melyen korai anyagaikat gyűjtötték össze és 46. helyen szerepelt a Billboard független listáin.[40] A Smashing Pumpkinsszal együtt fő fellépőként szerepeltek az 1994-es amerikai Loolapalooza fesztiválon. A zenekar további három fellépéssel (Los Angeles, New York, Washington, D.C.) gyűjtött adományt a Milarepa Alapítvány számára, és ajánlotta fel nekik a „Shambala" és „Bodhisattva Vow" című számaik után kapott jogdíjat. A Milarepa Alapítvány a tibetiekkel és a Dalai Lámával való jogtalan bánásmódra igyekezett felhívni a társadalom figyelmét. Yauch 1996-ban megszervezte az 1985-ös Live Aid óta legnagyobbnak számító jótékonysági rock eseményt, a Tibeti szabadságkoncertet, mely egy kétnapos fesztivál volt a San Franciscó-i Golden Gate Parkban és 100.000-es tömeget vonzott.[41] 1995-re már vitathatatlan volt a zenekar népszerűsége, mikor arénaturnéjuk bejelentését követően fél órán belül elkelt az összes jegy a Madison Square Garden és a chicagói Rosemont Horizon fellépésükre.[42] Minden egyes jegy után egy dollár helyi jótékonysági szervezetekhez került a Milarepán keresztül.[43] Ekkor járt először a zenekar Dél-Amerikában és Délkelet-Ázsiában. Mindeközben kiadták Aglio e Olio című, nyolc számot tartalmazó, mindössze 11 perces punk rock albumukat, 1996-ban pedig a már korábban bemutatott jazz/funk instrumentális számokkal tűzdelt albumukat, a The in Sound from Way Out!-ot, melynek címével és képi világával az elektronikus formáció Perrey and Kingsley előtt tisztelegtek. 1992-ben a Beastie Boys szerette volna James Newton „Choir" című felvételének egyes részleteit samplingelni „Pass the Mic" című számukhoz. Newton személyesen nem járult hozzá a szám felhasználásához, akkoriban az ECM Records engedélyével samplingelték digitálisan a szám első hat másodpercét és használták háttérelemként.[44] Newton pert indított szerzői jogsértésre hivatkozva, melyben a kerületi bíróság mondott ítéletet, s megállapították, hogy a Beastie Boysnak nem volt szüksége engedélyre, mivel a „Choir”-ból felhasznált három hangjegyből álló részlet nem számít elég eredetinek ahhoz, hogy védelmet élvezzen. A határozatot fellebbezéssel megerősítették.[45] 1997–2001: Hello NastyA zenekar 1995-ben kezdett el dolgozni Los Angeles-i G-Son stúdiójukban a Hello Nasty című albumon, amit végül New Yorkban fejeztek be, mivel Yauch 1996-ban Manhattanbe költözött.[46] Mix Master Mike csatlakozása lényeges zenei váltást jelentett a zenekar életében; az album bombasztikus beatekkel, rap sample-ökkel és kísérleti hangokkal lett teleszórva.[47] 1998. július 14-i megjelenését követően a Hello Nasty-ből már első héten 681.000 kelt el Amerika-szerte,[48] és került az első helyre mind az amerikai, angol, német, ausztrál, holland, új-zélandi és svéd slágerlistákon, míg Kanadában és Japánban második lett, Ausztriában, Svájcban, Írországban, Belgiumban, Finnországban, Franciaországban és Izraelben pedig bekerült a top 10-be.[24][49][50][51][52][53][54] A Beastie Boys két Grammy-díjat is kapott 1999-ben, egyiket a Hello Nasty-ért (Legjobb Alternatív Albumnak járó díj), másikat az Intergalactic-ért.[55] 2008-ig egyedül ekkor fordult elő, hogy egy zenekart egyszerre rap és alternatív műfajban is díjazták. Az 1998-as MTV Video Music Awards-on nekik ítélték a Michael Jackson Video Vanguard díjat videoklipjeik előtt tisztelegve,[56] a következő évben pedig megkapták a Legjobb Hiphop Videóért járó díjat az Intergalactic-ért.[57] A zenekar mindkét alkalommal erősen politikus beszédet tartott az MTV nagyközönsége előtt.[58] Az 1998-as eseményen Yauch szóba hozta a muszlimok hátrányos megkülönböztetését, miszerint rendszeresen terroristának nézik őket, miközben többségük nem az.[59] Az esemény mindössze egy hónappal a kenyai és tanzániai amerikai nagykövetségek bombázását követően került megrendezésre. 1999-ben a Woodstock 99-et övező rémtörténetekre reagálva Adam Horovitz említette, hogy számtalan szexuális bűncselekmény helyszíne volt az esemény, és arra kérte a zenekarokat és szervezőket, hogy koncertjeiken szánjanak több figyelmet a biztonságra.[59] A Beastie Boys 1998-ban ismét arénaturnéra indult és Ian C. Rogers segítségével lehetővé tették, hogy fellépéseiket a rajongók letölthessék,[60] bár a felvételeket ideiglenesen elérhetetlenné tette a Capitol Records és eltávolította honlapjukról.[61] Ők voltak az egyik első zenekar, akik letölthető MP3-akat osztottak meg honlapjukon,[62][63] ami komoly visszhangot váltott ki, többek közt a témában írt The Wall Street Journal cikk miatt.[64] 1999. szeptember 28-án a Beastie Boys Elvis Costellóval játszotta el a „Radio Radio" című számot a Saturday Night Live 25. évfordulóján. Szintén 1999-ben adták ki dupla CD-s antológiájukat, a The Sounds of Science-et, mely a Billboard 200-as lista 19., a kanadai 18. és az R&B/Hiphop slágerlista 14. helyére került. Az albumon szereplő egyetlen új szám „Alive" 11. helyre került a Billboard Modern Rock listáján.[24][33][65] 2000-ben a Rage Against the Machine-nel és Busta Rhymesszal szerepeltek volna együtt a „Rhyme and Reason turnén", amit kénytelenek voltak lemondani, mikor Mike D-nek súlyos biciklibaleset következtében leszakadt a válla (hivatalosan acromioclaviculáris ízület ficama volt), amit műtét és elhúzódó rehabilitáció követett. Mire felépült, a Rage Against the Machine már feloszlott (majd hét évvel később ismét összeálltak).[66] Mike D Country Mike néven készített egy albumot, melynek címe Country Mike's Greatest Hits lett – ezt ajándékozta barátainak és családtagjainak 2000 Karácsonyán.[67] Adam „Ad-Rock" Horovitz önálló projektje, a BS 2000 2001-ben állt elő Simply Mortified című albumával.[68] 2001 októberében, a 2001. szeptember 11-i támadást követően a Beastie Boys rendezett egy New Yorkers Against Violence (New York-iak az erőszak ellen) koncertet a Hammerstein Ballroomban, melyen fel is léptek.[69] 2002–2008: To the 5 Boroughs és The Mix-Up2002-ben Adam Yauch elkezdett összerakni egy új stúdiót Oscilloscope Laboratories néven Manhattanben;[70] a zenekarral már itt dolgoztak új albumukon. Kritikai hangvételű „In A World Gone Mad" című számukat, melyben a 2003-as Iraki háború ellen emelték fel hangjukat, ingyen letölthetővé tették több weboldalon, köztük a Milarepa, az MTV, a MoveOn.org és a Win Without War oldalán is.[71] A 19. és 20. Tibeti szabadságkoncertet Tokióban és Tajpejben rendezték – ekkor járt a zenekar először Tajvanban, s abban az évben fő fellépők voltak a Coachella fesztiválon is.[72] „Ch-Check It Out" című számuk a The O.C. sorozat „The Vegas" epizódjában debütált 2004. április 28-án.[73] A To the 5 Boroughs 2004. június 15-én jelent meg világszerte, az első albumuk, melyen egyedül ők vannak feltüntetve producerként.[74][75] Első helyre került a Billboard albumlistán,[24] második helyre az angol és ausztrál, illetve harmadik helyre a német listán. Az első kislemez, a „Ch-Check It Out", első helyre került a kanadai és az amerikai Modern Rock tracklistán. Akkoriban terjedt egy pletyka, miszerint az albumot tartalmazó CD kémprogramot telepít a számítógépre, amint azt behelyezik a meghajtóba.[76] A zenekar tagadta a vádakat, mondván, az Amerikában és Angliában forgalmazott lemezeken nincs másolásvédelmi szoftver, csak az európai kópiákon szerepelt a Macrovision CDS-200, mint minden EMI/Capitol Records által Európában forgalmazott lemezen, de ezek sem telepítenek semmilyen kémprogramot, vagy bármilyen egyéb szoftvert a felhasználó számítógépére. 2006-ban bejelentették, hogy már folyamatban van a következő album, melynek ismét ők lesznek a producerei.[77] Az angol NME újságnak adott 2007. április 26-i interjúban[78] Diamond azt nyilatkozta, az album címe The Mix-Up lesz. Sokan találgattak, hogy vajon rappelnek-e majd a lemezen, vagy teljes egészében instrumentális lesz-e; a Mic-To-Mic blog hozta le, hogy a Capitol Records megerősítette, instrumentális lemez készül és tévesen 2007. július 10-ére datálták a megjelenést, miközben az album június 26-án jelent meg.[79] 2007. május elsején a zenekar ezt hírlevelében is megerősítette.[80] Itt egyértelműen közölték, hogy instrumentális albumot terveznek:
Az albumról több számot is előadtak élőben a 2007-es baltimore-i Virgin Fesztiválon, a Pimlico lóversenypályán.[81] A lemez megjelenésével együtt bejelentették, hogy egy rövidebb turnét is terveznek, mely a szokásos arénakörökkel ellentétben inkább fesztiválokra fókuszál.[82][83] A turné főbb állomásai a Sónar, Roskilde, Hurricane/Southside, Bestival, Electric Picnic és az Open'er fesztiválok voltak, a Live Earth keretében pedig 2007. július 7-én előadták a londoni Wembley Stadionban „Sabotage", „So What'cha Want", „Intergalactic" és „Sure Shot" című számaikat.[84] 2007-es nyári turnéjuk során a Reverb nonprofit környezetvédelmi szervezettel dolgoztak együtt.[85] Fő fellépőként szerepeltek a dél-floridai Langerado Music fesztiválon 2008. március 7-én,[86] és az 50. Grammy díjátadón „Legjobb Instrumentális Poplemez” díjjal jutalmazták az albumot.[55] 2009–2012: Hot Sauce Committee2009 februárjában Yauch azt nyilatkozta, hogy soron következő albumuk hangzása „bizarr" irányt vett: „Felvétel közben egyszerre játszunk és samplingelünk cuccokat. Elég sötét lemezekről válogattuk a mintákat."[87] A lemez munkacíme Tadlock's Glasses volt, amiről Yauch a következőket mondta: „Évekkel ezelőtt volt egy buszsofőrünk, aki korábban Elvis háttérénekeseit szállította. Tadlocknak hívták, és Elvis egyszer nekiajándékozta egy szemüvegét, amire roppant büszke volt. Innen a Tadlock's Glasses (Tadlock szemüvege) cím.”[87] 2009. május 25-én a Late Night with Jimmy Fallon műsorban bejelentették, hogy a szeptember 15-én megjelenő új albumuk címe Hot Sauce Committee lesz, a tracklistát pedig e-mailben közölték rajongóikkal június 23-án.[88] A lemezen Santigold is közreműködött, akivel együtt írták és énekelték el a „Don't Play No Game That I Can't Win" című számot. Júniusban a zenekar fellépett a Bonnaroo fesztiválon, és előadták az album első kislemezeként megjelent „Too Many Rappers"-t Nas-zal, aki vendégelőadóként szerepel a számban.[89] Ez volt az utolsó alkalom, hogy a Beastie Boys trióként lépett színpadra. Az év második felére angliai turnét terveztek.[90] A Drowned in Sound-nak adott interjúban közölték, hogy elkészült a Hot Sauce Committee Part 2,[91] emellett Mike D azt is elhintette, hogy valószínűleg szokatlan formában fog megjelenni:
Július 20-án Yauch a zenekar hivatalos YouTube-csatornáján[92] és hírlevélben közölte, hogy lefújják a turné több állomását is és elhalasztják az album megjelenését, mivel rákos daganatot találtak a fültőmirigyében és nyirokcsomójában.[93] Ekkor kénytelenek voltak a montréali Osheaga Fesztiválos[94] és a New Jersey-i All Points West Fesztiválos fellépéseiket is lemondani.[95] 2010 október végén a Beastie Boys két hírlevelet küldött szét a Hot Sauce Committee Pt. 1 és Pt. 2 kapcsán. Az október 18-i levélben ez állt: „Sajnálattal közöljük, hogy a Hot Sauce Committee Part 1 megjelenése továbbra is bizonytalan, a Hot Sauce Committee Part 2-t viszont 2011 tavaszán bemutatjuk."[96] Egy hétre rá érkezett a második e-mail:
A lemez hivatalosan 2011. április 17-én jelent meg Japánban, április 29-én Angliában és Európában, illetve május 3-án az Egyesült Államokban.[98] A harmadik kislemez „Make Some Noise" 2011. április 11-én vált letölthetővé, öt napra rá pedig korlátozott számban kiadták 7-inch bakeliten is a Record Store Dayre, B-oldalán a Passion Pit remixszel.[99] A szám április 6-án kiszivárgott, majd ők is elérhetővé tették blogjukon.[100] Április 22-én szétküldtek egy e-mailt: „Szombaton 10:35-kor – Beastie Boys Make Some Noise MSG". Egy nappal később élőben streamelték albumukat a Madison Square Gardenből.[101] 2011 decemberében derült ki, hogy a Beastie Boyst beiktatják a Rock and Roll Hall of Fame-be. A beiktatásra Chuck D-t és LL Cool J-t kérték fel 2012. április 14-én.[102] Ekkor Yauch már túl beteg volt, hogy személyesen részt tudjon venni az eseményen és aznap be is szállították a NewYork–Presbyterian kórházba,[103] ezért a zenekar nem lépett fel; helyettük Black Thought, Travie a Gym Class Heroesból és Kid Rock adott elő tőlük pár számot. Diamond és Horovitz vették át a díjat és felolvasták Yauch beszédét is. 2012–jelen: Yauch és Berry halála, a zenekar feloszlikAdam Yauch 2012. május 4-én hunyt el rákban, 47 éves korában.[104] Mike D azt nyilatkozta a Rolling Stone magazinnak, hogy a Beastie Boys bár vett fel új zenéket 2011-ben, de arról nem beszélt, hogy ezeket ki is adják-e. Azt is említette, hogy a zenekar MCA halála miatt valószínűleg feloszlik, ettől függetlenül ő továbbra is szívesen dolgozna együtt Ad-Rockkal. „Yauch azt kívánná, hogy próbáljunk ki mindenféle őrültséget, ami valamilyen oknál fogva korábban nem sikerült".[105] 2014 júniusában Mike D megerősítette, hogy Ad-Rockkal többé nem készítenek Beastie Boys néven több zenét.[106] A Beastie Boys-alapító gitáros John Berry 2016. május 19-én halt meg 52 évesen, frontotemporális demenciában, hét év súlyos betegeskedés után.[107] Neki tulajdonítják a Beastie Boys elnevezését,[108] az első EP-n még ő gitározott, és a legelső Beastie Boys fellépésre is Berry lakásán került sor.[107][108][109] Yauch végrendeletében megtiltotta, hogy bármilyen reklámban Beastie Boys-számokat használjanak. 2014 júniusában a Beastie Boys megnyert egy pert a Monster Energy céggel szemben, akik engedély nélkül használták zenéjüket, ezért 1.7 millió dolláros kártérítést és 668.000 dolláros jogi költségtérítést kellett fizetniük.[110][111][112] 2018 októberében Michael Diamond és Adam Horovitz kiadta a Beastie Boys Book című könyvet,[113] 2020-ban bemutatták a Beastie Boys Story című, Spike Jonze rendezésében készült dokumentumfilmjüket,[114] októberben pedig a könyv és dokumentumfilm mellé egy válogatásalbumot is kiadtak Beastie Boys Music címmel.[115] Tibeti szabadságkoncert1994-ben Yauch és az aktivista Erin Potts megszervezték a Tibeti szabadságkoncertet, hogy ezzel is felhívják a figyelmet a kínai kormány által elnyomott tibetiekre.[116] Yauch egy nepáli kirándulása alkalmával szembesült először a problémával, amiről tibeti menekültekkel is beszélgetett.[117][118] A koncertet később minden évben megtartották olyan fellépőkkel, mint Mike Mills, Michael Stipe (R.E.M.), Rage Against the Machine, The Smashing Pumpkins vagy a U2.[119] Zenei stílus, hatásokAz eredetileg hardcore punk zenekarnak indult Beastie Boys[120][121] hangzása hiphopba és rap rockba ment át,[122][123][124][125] mikor elkezdtek debütáló albumukon, a Licensed to Ill-en dolgozni. A zenekar punk-, funk-, rap-, rock-, latin- és jazzelemekkel operált,[122] de illették őket az évek során alternatív hiphop[126][127][128] és alternatív rock jelzőkkel is.[122] Mikor megjelent bemutatkozó albumuk, a Licensed to Ill, Mike D mind a színpadon, mind fotózásokon egy hatalmas Volkswagen emblémával a nyakában jelent meg. Akkoriban számtalan autóról törték le a rajongók a márkajelzéseket, akik igyekeztek Mike D-t mímelni.[129][130] 1987-es Columbus, georgiai koncertjük után a város elfogadott egy rendeletet, amiben a nyilvánosan kihívó öltözködést igyekeztek szabályozni.[131] A Beastie Boys komoly hatással volt a hiphop- és rockzenei szcénára – Eminem,[132] a Rage Against the Machine,[133] Hed PE,[134] Limp Bizkit,[135] Sublime,[136] Korn, Slipknot és Blur[137] mind inspirációként emlegették őket. 1986 óta a Beastie Boysnak négy albuma került fel a Billboard albumlistára (Licensed to Ill, Ill Communication, Hello Nasty és To The 5 Boroughs).[5] A Rolling Stone magazin 2004. novemberi számában a „Sabotage"-t nevezte meg a 475. legjobb számnak a Valaha készült 500 legjobb száma listáján,[138] 2005 áprilisi számukban pedig 77. helyre tették a Minden idők 100 legjobb előadója listán.[139] A VH1 a 89. helyre tette őket Minden idők 100 legjobb előadója listáján.[140] 2007. szeptember 27-én bejelentették, hogy a Beastie Boys egyike a kilenc jelöltnek, akiket 2008-ban be fognak iktatni a Rock and Roll Hall of Fame-be,[141] végül 2011 decemberében közölték, hogy 2012-ben kerül sor a beiktatásra.[142] Sampling perA 2003-as Newton v. Diamond ügyben egy szövetségi bíró úgy döntött, hogy a zenekar nem vonható felelősségre azért, mert James Newton „Choir" című számából használtak fel egy részletet „Pass the Mic" című számukban. A hangminta egy hat másodperces furulyaszóló, amit a Beastie Boysnak joga volt használni, a teljes számot nem. Részlet a hivatalos bírói ítéletből: „Newton teljes művéhez képest a részlet sem mennyiségében sem minőségében nem mondható lényegesnek. Mivel felhasználására engedélyt kapott a Beastie Boys, Newton csak a »Choir« kompozíció teljes anyagának szerzői jogdíjára tarthat igényt. A bíróság engedélyt ad a Beastie Boys-nak arra, hogy a számnak e rövid, mindössze három hangból álló részletét jogdíjfizetési kötelezettség nélkül használja.”[45] A zenekar tagjai
Turnézenészek
DiszkográfiaAlbumok
Válogatáslemezek
EP-k
Kislemezek
Videoklipek
Jegyzetek
További információk A Wikimédia Commons tartalmaz Beastie Boys témájú médiaállományokat.
Fordítás
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.png){kind=logo}
.jpg)
Portal di Ensiklopedia Dunia
