1924-től a Szatmári SE, 1927-től a BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club), 1948-tól a Budapesti Haladás vívója volt (1948-1951). Mindhárom fegyvernemben versenyzett és 1933-tól 1948-ig mindhárom fegyvernemben tagja volt a magyar válogatottnak. Részt vett az 1936. évi és az 1948. évi nyári olimpiai játékokon. Aktív sportolói pályafutását 1952-ben fejezte be.
Sporteredményei
tőrvívásban:
Európa-bajnoki 3. helyezett (csapat: 1935)
főiskolai világbajnoki 2. helyezett (csapat: 1933)
kétszeres magyar bajnok (egyéni: 1936, 1947)
kardvívásban:
főiskolai világbajnoki 2. helyezett (csapat: 1933)
főiskolai világbajnoki 2. helyezett (csapat: 1933)
négyszeres magyar bajnok (egyéni: 1935, 1937 ; csapat: 1941, 1944)
Edzői és sportvezetői pályafutása
1937-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi doktori oklevelet szerzett. Még aktív pályafutása alatt, 1938-tól a Magyar Vívó Szövetség tanácstagja, majd alelnöke lett. Jelentős részben az ő tevékenységének köszönhető, hogy a második világháború után a magyar vívósport ismét a világ élvonalába került. Az 1948. évi nyári olimpiai játékokon sportolóként is részt vett, de egyúttal ő volt a magyar vívó-válogatott vezetője is. Vívómesteri oklevelét a Hegyi Gyula által vezetett Országos Sporthivatal (OSH) állította ki.[2][* 1] Az OSH 1949-ben nevezte ki a vívósport szakfelügyelőjévé.[3]
1951-től a válogatott edzője és szövetségi kapitánya lett (1951-63 állami edző). Ezt a posztot 1961-ig, majd 1968-tól 1976-ig töltötte be. Vezető edzője volt még a Budapesti Lokomotív, a Budapesti Törekvés, majd a BVSC vívószakosztályának is. Közben a Testnevelési Főiskola címzetes docense, majd címzetes főiskolai tanára lett.
Nevéhez fűződik a magyar párbajtőrstílus kidolgozása. Kiemelkedő érdemei közé tartozik, hogy 1961 szeptemberében a Testnevelési Főiskolán, önálló szakágként, beindította a vívómesterképzést. Ezzel jelentős szerepe volt abban, hogy a vívás, mind a mai napig Magyarország egyik legeredményesebb olimpiai sportága. Tevékenységének 27 éve alatt a magyar vívók 8 olimpián 18 arany-, 11 ezüst- és 12 bronzérmet, a világbajnokságokon pedig 34 arany-, 41 ezüst-, és 33 bronzérmet nyertek.
1949 és 1951 között a Magyar Vívószövetség titkára. 1958-ban[4] és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának nevezték ki.[5] 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.[6] 1977-ben vonult nyugdíjba.
A vívás mellett vadászattal is foglalkozott, 1947-től 1949-ig a Magyar Vadászok Szövetségének alelnöke volt.
Tereh Géza tanár úr minden ellenszolgáltatás nélkül foglalkozott velem. Erre a nemes lelkű tanáremberre, mint első vívómesteremre, csak hálával tudok visszagondolni... Amellett, hogy a kardvívás technikai elemeit lebilincselően látványosan oktatta, kiváló pedagógiai érzékkel rendelkezett, és nagyon jó emberismerő volt... Vívásmódszere az olasz vívóiskola tanítását követte, de ezen nem lehet csodálkozni, hiszen az 1900-as évek elején, ő maga is Magyarország egyik leghíresebb vívómesterétől, az olasz Italo Santellitől tanulta meg a vívás „magasiskoláját”.
Dr. Gerentsér László hajdani vívómesteremre, több mint kilencven évvel a hátam mögött, csak hálával, szeretettel és tisztelettel tudok visszagondolni. Büszkén vállalom, és nagyon nagy szerencsének tartom, hogy Gerentsér tanítványa lehettem. Attól a kivételes vívótechnikától, stílustól, nevelő-pedagógus szellemtől, és nem utolsósorban emberségtől, melyet akarva-akaratlanul is minden tanítványára, így jómagamra is rátestált, a későbbi több évtizedes vívómesteri tevékenységem alatt sem tudtam elszakadni soha. De nem is kellett, mert a Gerentsér-vívóiskolában útravalóul kapott magas szintű vívószaktudást és sokrétű nevelői-oktatói erényeket, oktatóként is gyümölcsözően tudtam, későbbi saját tanítványaimon keresztül érvényesíteni.
Halála után emlékére a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminiszter Bay Béla-díjat alapított „azon edzőknek, sportszakembereknek, akik jelentős nevelő-oktató tevékenységükkel, s egész életművükkel a magyar sportot, a magyar sportolókat az egész világon elismert eredményeikhez segítették.”
2009-ben a MOB létrehozta a Bay Béla-ösztöndíjat edzők részére.
Az edzőm, Bay Béla roppant intelligens és alázatos ember volt, óriási műveltséggel. Mikor megemlítettem neki, hogy nem tudok edzésre jönni az iskolai november 4-i ünnepség miatt, csak annyit mondott, jól van fiam, az iskola az első. Másnap pedig behozott nekem egy könyvet a cári Oroszországról, amiben elolvashattam a lenini ideológia megszületésének valódi okait és történetét. Kettős nevelést kaptam tőle, amit elfogadtam, mert hiteles személyiség volt. Fiatalos volt, ha kellett, káromkodott, és volt benne szenvedély a sport iránt. Erdélyi földbirtokos családból származott, ’35-ben áttelepült Magyarországra, ’36-ban már magyar színekben indult az olimpián. Aztán a háború alatt embereket bújtatott, amiért később meghurcolták.
Nekem nem lehet célom „Bay-t az edzőt" méltatni, már csak azért sem, mert a mesterem volt, tehát nem lenne illő. De ezt megtették már sokan mások, és kapott az öreg eleget, hideget és meleget, azt viszont nem tudják soha elvitatni tőle, hogy ott legyen a nagy magyar vívómesterek Pantheonjában (ami persze nincs), Gerentsér dr., Borsody, Santelli mellett.
↑Hegyi Gyula 1948-tól 1951-ig volt az OSH vezetője. Magyar életrajzi lexikon
↑Más megnevezése: Pázmány Péter Egyetem díszgyűrűje
↑„Pályafutásom egyik legértékesebb tiszteletdíjával: a vívószövetség által alapított, háromévenként kiadható serleggel, amelyet három fegyvernemben aratott sikeremmel nyertem el.” Az 1979-ben kiadott könyvben nem adták meg a díj pontos nevét, viszont a 2006-ban kiadott Kovács Dénes könyvben már így szerepel a serleg, több képen is.[9]
↑A Nemzeti Vadászrendet, a legrangosabb vadászati elismerést 1996-ban alapították, és minden évben hárman kapják meg. Bay Bélát 1999-ben tüntették ki, mint az ország legidősebb vadásztársasági elnökét.
↑Gerentsér segédvívómesterei - Nagy Árpád és Repeczky László - is oktatták Bay Bélát.
↑Réti 60. o. – „A gyűrű elnyerésének feltétele az volt, hogy a jutalmazott aktív BEAC-ista, legalább nemzetközi kategóriájú sportoló és az egyetemen is jól abszolváló hallgató legyen. Fekete ónixköves gyűrű, az egyetem címerével, s arany babérlevekkel díszítve.”
↑Kovács 2006 Színes képek: „Legkedvesebb versenydíjával, az 1937-ben elnyert Horthy-kupával.”
↑Sportolókat, szakoktatókat és vezetőket tüntetett ki a népköztársaság elnöki tanácsa. Népsport, VII. évf. 20. sz. (1951. január 29.) 3. o.
↑A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a testnevelés és sport fejlesztésében kiválóan dolgozó sportembereket tüntetett ki: A kitüntetettek névsora. Népsport, XI. évf. 19. sz. (1955. január 27.) 2. o.
↑Sportvezetők és sportolók kitüntetése. Népsport, XVIII. évf. 192. sz. (1962. szeptember 30.) 1. o.
.jpg)
