Bartos Endre
Bartos Endre (Baja, 1930. január 16. – Baja, 2006. október 25.)[2] magyar festő- és szobrászművész. ÉletpályájaSzülei: Bartos Nándor kántortanító és Sztriglic Irmin voltak. Tanulmányait szülővárosában végezte el; előbb a III. Béla Gimnáziumba járt, majd végül a Kertészképzőben érettségizett. Több alkalommal is felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, de egyszer sem nyert felvételt. Ezután a fővárosi tanács városépítési osztályán dolgozott. 1954-ben hazaköltözött, és a járási tanács kulturális osztályán talált munkahelyet, majd 1962–1967 között Szegeden a városi tanács városépítési osztályának vezetője volt. 1967-től véglegesen visszatér Bajára, és a gázgyárban dolgozott 1977-ig. 1972-ben Baján önálló kiállításon mutatkozott be a nyilvánosság előtt. 1977-ben a szeme miatt leszázalékolták. 1994-től állandó kiállításai a Hadtörténeti Múzeumban: az Aradi Vértanúk plakettsorozat, valamint Mészáros Lázár portrédomborműve. 1997-ben megalakult a Bartos Galéria. MunkásságaAutodidakta módon tanult; főleg érmeket, portrékat készített. Önerőből, önképzéssel küzdötte fel magát kiállító művésszé. Több mint 20 kiállítást rendezett Kiskunhalason, Budapesten, Kecskeméten, Dunaújvárosban és Székesfehérváron. A festészet mellett érmékkel is foglalkozott. Művészete expresszionista volt; a látványt világos kolorittal jelenítette meg. Az Orvostörténeti Múzeum gyűjteményében kb. 30 db plakett és érem (1990–1993), a csávolyi aradi emlékművön 13 vértanú dombormű arcképe (1999) található. Egyéni kiállításai
Köztéri művei
Díjai
Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia