Barlangi medve

Barlangi medve
Evolúciós időszak: 0,30–0,024 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N ↓
Csontváz a budapesti Magyar Természettudományi Múzeumban
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Ferae Rend: Ragadozók (Carnivora) Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia) Család: Medvefélék (Ursidae) Alcsalád: Ursinae Nem: Ursus Faj: U. spelaeus
Tudományos név
Ursus spelaeus Rosenmüller, 1794
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Barlangi medve témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Barlangi medve témájú médiaállományokat és Barlangi medve témájú kategóriát.

A barlangi medve legtovább élt alfajának, az Ursus ingressusnak a rekonstrukciója a Celjei Regionális Múzeumban

A barlangi medve (Ursus spelaeus) a medvefélék családjának egy kihalt faja, amely kb. 250-300 000 éve jelent meg a pleisztocén kori Európában és a legutóbbi jégkorszak, a Würm-glaciális végével tűnt el, mintegy 24 000 éve.

Leírása

A jégkorszak emberének kortársa volt. Elnevezése onnan származik, hogy csontjait főleg európai barlangokban találták meg igen nagy számban: Nyugat-Európától egészen a Fekete- és Kaszpi-tenger mellékéig, például Magyarországhoz legközelebb Romániában, Bihar megyében, a Mézgedi-cseppkőbarlangban. A szintén Bihar-megyében, Kiskoh községben található Medve-barlangban ugyancsak számos barlangi medve csontmaradványt találtak, sőt egy példány teljes csontváza is épségben megmaradt. Mindez arra utal, hogy több időt tölthetett barlangokban, mint a mai barna medve, amely csak a téli álom időszakára keresi fel a földkéreg üregeit.

A barlangi medvék több vonása különbözött a mai barna medvékétől:

• mintegy harmadával voltak nagyobbak nála (kb. akkorák, mint a mai észak-amerikai kodiak-medvék), tömegük 225–700 kg között lehetett;
• a testükhöz képest nagyobb fejük volt, domború homlokkal;
• végtagjaik rövidebbek és vaskosabbak voltak.

A barna medvékhez hasonlóan mindenevők lehettek: vagyis főleg különféle növényekkel, bogyókkal táplálkozhattak, de ha szerét ejthették, akkor nem vetették meg a húst sem. Maximális életkoruk 20 év körül lehetett.

Az Alpok magasabb vidékein és a németországi Harz hegységben helyileg kialakult, törpe változatainak csontmaradványait találták meg.

Kihalásuk okai vitatottak: egyrészt sok ép csontvázat találtak, ami arra utal, hogy többségük természetes halállal pusztult el; másrészt pedig valószínűsíthető, hogy az akkori emberek vadásztak rájuk. (Erről bővebben: pleisztocén megafauna.)

Némely régészeti leletekből az is kitűnik, hogy egyes jégkorszaki népcsoportok totemállatukként tisztelték: vagyis kegyhelyeket állítottak fel számukra.

2017-ben az év ősmaradványának választották, legyőzve a Parascutella nevű miocén kori tengeri sünt, és a balatoni kecskeköröm, tudományos nevén Congeria ungulacaprae nevű pannónia kagylót.[1]

Származása, alfajai

A barlangi medve és a modern barnamedve közös őse a mintegy 5,3 millió évvel ezelőttől 100.000 évvel ezelőttig az északi féltekén élt etruszk medve (Ursus etruscus) volt.[2][3][4] Az utolsó közös őseik 1,2 – 1,4 millió évvel ezelőttig élhettek.[5] A barlangi medve közvetlen őse valószínűleg az európai pleisztocén kori Ursus deningeri volt.[6][7]

Európában három alfaja alakult ki, az Ursus ladinicus és az Ursus eremus Közép-Európában és az Ursus s. spelaeus Nyugat-Európában. Egy negyedik, lényegesen nagyobb méretű alfaj, az Ursus ingressus Ázsiában alakult ki és onnan terjeszkedett el Európában is. Az Ursus ladinicus élt valószínűleg a legmagasabban, 1200 – 2800 méter magasan az Alpokban, a legnagyobb testű állat, az Ursus ingressus csak 1700 méter alatt élt meg. Valószínűleg ez az alfaj pusztult ki utoljára, mintegy 30 000 évvel ezelőtt.[8] Számos példányának csontvázát találták meg a szlovéniai Potočka-barlangban.

Magyarországi előfordulásai

Magyarországon az érdi Fundoklia-völgyben az őskori vadászat eredménye 95%-ban barlangi medve volt,[9] de számos más hazai lelőhelyről előkerültek a maradványai.

Képek

• 
  Barlangi medve koponyája
• 
  Csontváza a kiskohi Medve-barlangban
• 
  Barlangi medve fogai
• 
  Rekonstrukciója
• 
  Csontváza a Müncheni Palaeontológiai Múzeumban
• 
  Az Ursus ingressus csontváza

Jegyzetek

1. Ötéves az Év ősmaradványa program (magyar nyelven). Greenfo. (Hozzáférés: 2021. november 13.)
2. Kurtén, B.. The Cave Bear Story: Life and death of a vanished animal. New York, NY: Columbia University Press (1976) 
3. (2000) „Der Höhlenbär. Species 4”, Stuttgart, DE, Kiadó: Thorbecke Verlag. 
4. Les grands mammiferes Plio-Pleistocenes d'Europe. Paris, FR: Masson, 167–177. o. (1996) 
5. Loreille, O. (2001). „Ancient DNA analysis reveals divergence of the cave bear, Ursus spelaeus, and brown bear, Ursus arctos, lineages”. Current Biology 11 (3), 200–203. o. DOI:10.1016/S0960-9822(01)00046-X. PMID 11231157. 
6. Stuart, A. J..szerk.: Turner, C.: The Early Middle Pleistocene in Europe. Rotterdam: A. A. Balkema, 9–24. o. (1996) 
7. (1999) „Mittelpleistozäne Säugetierfaunen aus Mitteleuropa – der Versuch einer biostratigraphischen Zuordnung”. Kaupia 9, 53–112. o. 
8. Tájékoztató táblák a Celjei Regionális Múzeumban (lefényképezve)
9. Gáboriné Csánk Judit: Az ősember Magyarországon

Források

• Az év ősmaradványa - honlap
• Zdenek V. Spinar – Zdenek Burian: Élet az ember előtt; Gondolat, 1985.

További információk

• [1]
• Cave bears
• Cave bear
• Minden, amit a medvékről tudni érdemes
• Brehm Alfréd: Az állatok világa – Medve-félék (Ursidae)