Barász Zsigmond
Barász Zsigmond (Budapest, 1878. január 1. – Budapest, 1935. május 28.) magyar sakkozó, sakkmester, magyar sakkbajnok, magántisztviselő. A sakkal foglalkozó nemzetközi szakirodalomban Z. Barász és S. Barász néven is említik. Életútja1906-ban a 2., 1907-ben a 4. helyen végzett[4] a magyar sakkbajnokságon, 1911-ben Balla Zoltánnal holtversenyben megnyerte azt, 1917-ben Breyer Gyula mögött a 2-3. helyen fejezte be a versenyt. 1910-ben a hamburgi versenyen elért győzelmével nemzetközi mester lett.[5] Neki tulajdonítják a Budapesti védelem elméleti kidolgozásának ötletét, amelyet versenyen 1896-ban Maróczy Géza alkalmazott először, de a nemzetközi köztudatba a kor másik neves mestere Breyer Gyula 1916-os játszmája után került. Ezt követően, főleg az 1920-as évektől nagy népszerűségre tett szert az akkori mesterek között. Kiemelkedő versenyeredményei
JátékerejeA Chessmetrics historikus pontszámításai szerint a legmagasabb Élő-pontszáma 2572 volt 1912 márciusban, amellyel akkor 30. volt a világranglistán. A világranglistán ez volt egyben a legelőkelőbb helyezése is. A legmagasabb egyénileg teljesített performance-értéke 2608 volt, amelyet 1912-ben a Wroclawban rendezett nemzetközi versenyen ért el. Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia