Balogh Dezső (nyelvész)
Balogh Dezső (Mezőcsávás, 1930. január 22. – Kolozsvár, 1999. április 4.) romániai magyar nyelvész, tankönyvíró, egyetemi oktató, Balogh Éva bátyja. ÉletútjaA marosvásárhelyi református kollégium elvégzése után a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári képesítést. 1952-től az Igazság szerkesztőségi titkára, 1959-től a kolozsvári magyar nyelvészeti tanszék lektora, majd előadótanára, 1995-ig tanított az egyetemen. 1999-ben hunyt el, a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra.[1] Tanulmányai, értekezései a jelenkori magyar nyelv, a nyelvjárástan, valamint a stilisztika tárgyköréből a NyIrK és Studia hasábjain jelentek meg. Doktori disszertációjában Horváth Imre költői szókincsét dolgozta fel, ehhez készítette el addig megjelent verseinek ötkötetes költői szótárát, az első ilyennemű erdélyi mű a szakirodalomban. Egy része megjelent a Studia Universitatis Babeș-Bolyai 1978/2-es számában. Kötetei
JegyzetekForrások
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia