Balog Emil, születési és 1888-ig használt nevén Bleyer Emil,[4] névváltozata: Balogh (Kecskemét, 1872. augusztus 1.[5] – London, 1963) mérnök, Balogh Tamás (1905–1985) közgazdász, gazdaságpolitikus apja.
Életpályája
Balog (Bleyer) László (1841–1928) textiláru-kereskedő, a kecskeméti Chevra Kadisa elnöke és Schwarcz Lina (1851–1906) fiaként született zsidó családban.[6] A Kecskeméti Magyar Királyi Állami Főreáliskolában érettségizett (1889). Felsőfokú tanulmányait a Magyar Királyi József Műegyetemen végezte, ahol 1894-ben szerzett oklevelet. 1894–1896-ban tevékenyen részt vett a budapesti lóvasút villamos üzemre való átalakításában. 1895. február 1-jén Steller Antal javaslatára a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet rendes tagjává választották.[7] Ugyanebben az évben a Magyar Királyi Államvasutak szolgálatába lépett, de néhány hónappal később a Siemens és Halske elektrotechnikai cég alkalmazásában állt. 1896 májusától a Budapesti Közúti Vaspálya-társasághoz került. 1907-ben a Gonda Béla által alapított Gazdasági Mérnök című hetilap segédszerkesztője volt. Az első világháborúban mint népfölkelő hadnagy (1917 augusztusától főhadnagy)[8] a budapesti erődítmény építési igazgatóságnál szolgált. A háború ideje alatt a Budapesti Közúti Vaspálya társaság igazgatósága felügyelővé nevezte ki (1915).[9] A Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság megalakulása után a cég igazgatóhelyettese lett. 1931. szeptember 30-án saját kérelmére nyugalomba vonult.[10] Mintegy két évtizedig a Vasuti és Közlekedési Közlöny állandó munkatársa, a Gutenberg nagy lexikon, illetve az Uj Idők lexikona szerkesztőségének tagja volt.
Felesége Lévy Éva (1879–1954) volt, Lévy Bernát filológus és Kleinmann Mina lánya, akivel 1904. április 9-én Budapesten, a Terézvárosban kötött házasságot.[11] Sógora Lévy Lajos (1875–1961) belgyógyász.
Gyermekei:
Balogh Tamás (1905–1985) közgazdász
Balogh Dénes György (1912–?)
Művei (válogatás)
A frankfurti villamos városi vasút. (Polytechnikai Szemle, 1899, 7.)
A Simplon-alagút. (Polytechnikai Szemle, 1899, 24.)
A Gornergrat vasútja. (Polytechnikai Szemle, 1899, 31.)
Az amerikai villamos vasutak üzeméről. (Polytechnikai Szemle, 1899, 32.)
A Jungfrau vasútja. (A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1903, 6.)
Huszonöt év az elektromos vasutak történetéből. (1905)
Az elektromos vasúti üzem előnyei. (Építő Ipar, 1906, 48.)
A sínek kagylós kopása. (A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1911, 13., 181–189. o.)
A sínek kagylós kopásáról. (Gazdasági Mérnök, 1914, 18.)
Közúti vasúti balesetek elhárítása. (Vasuti és Hajózási Hetilap, 1927, 9–12.)
A BESZKÁRT-ról. (Budapest, 1932)
Budapest közúti vasúti közlekedésének fejlődése 1865–1922 és a Beszkárt tíz éve 1923–1933. Kőhalmy Józseffel. (1934)
A budapesti közúti villamosvasút díjszabása. (A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1937, 71. évfolyam, 23–26. szám)
Díjai, elismerései
Koronás Arany Érdemkereszt a vitézségi érem szalagján (1918)[12]
Jegyzetek
↑Birth registry (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. február 26.)
