Baleczky Emil
Baleczky Emil (Zúgó, Kárpátalja, 1919. február 21. – Budapest, 1981. december 22.) magyar nyelvész, egyetemi tanár, szlavista.[1][2] ÉletútA Bereg megyei Zúgó (Huklivyj) községben, vasutas családban született. Középiskolai tanulmányait a munkácsi orosz tanításnyelvű gimnáziumban végezte. Egyetemi tanulmányait a prágai egyetem filológiai fakultásán kezdte. Kárpátalja visszacsatolása után Melich János és Kniezsa István tanítványaként a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait. 1943-ban summa cum laude minősítéssel doktori fokozatot szerzett. Nemsokára katonai behívót kapott. 1945 elején Nyugat-Magyarországon átállt a szovjetekhez. Magyarországon és Ausztriában szolgálván elkerülte a „fasiszta magyar rendszerben” végzett munkájáért az ungvári szovjet hatóság akkor szokásos számonkérését, azaz elítélését. Leszerelés után a Magyar Rádió Külügyi Osztályának munkatársa volt (1945-1951) és 1946-tól Budapesten Kniezsa professzor támogatásával az egyetem Szláv Intézetének tanársegéde lett. 1951-től az Idegen Nyelvek Főiskoláján az orosz tanszék vezetője, majd 1965-től haláláig, vagyis 16 éven át az ELTE orosz tanszékének vezetője. Szláv nyelvtudományi tevékenysége a hazai szlavisztikában közismert és elismert lett.[1][2] EmlékezeteEmlékére az ELTE BTK Szláv és Balti Filológiai Intézet Ukrán Filológiai Tanszék emlékkonferenciát rendezett (Bp., 2007. máj. 23–24.), s emléktábláját is felavatták (Bp., VI. ker. Szinyei Merse Pál u. 11.).[2] Főbb művei
Források
Jegyzetek |
Portal di Ensiklopedia Dunia