|
BalaitákA balaiták (ógörög Βαλαιτάι, latin Balaites) az illírek közé tartozó törzs volt az ókorban. A történeti forrásokból nem, csupán régészeti ásatásokról előkerült epigráfiai leletekből ismertek. Ezek alapján hellenisztikus társadalmi keretek között, koinonban éltek, feltehetően az illíriai görög polisz, Apollónia közelségében. A balaitákhoz kapcsolódó legfontosabb régészeti lelet egy díszes mészkő tábla (khalkoma), amelyet valószínűleg emlékműnek szántak készíttetői. A rávésett hosszú szövegben a balaiták koinonja (ΚΟΙΝΟΝ ΤΩΝ ΒΑΛΑΙΕΙΤΑΙΣ) nevében prütaniszuk és tamiájuk (adószedőjük), valamint a balaita ekklészia és preszbüterei mondanak köszönetet egy bizonyos Parménoszi Arisztén arkhónnak (vagy peripolarkhónnak) mindazért a jóért, amit a balaitákért tett.[1] A kőtáblát az i. e. 3. század végére datálják, és az arkhónban a tengerparti görög polisz, Apollónia egyik tisztségviselőjét sejtik a kutatók.[2] A táblán felsorolt hellenisztikus tisztségek, valamint az apollóniai párhuzamokból is ismert balaita nevek (Kleigenosz, Bión, Arisztén, Ekszakiosz) szintén alátámasztani látszanak koinonjuk Apollóniához való közelségét, és a feltételezések szerint az amantok vagy a büllionok szomszédságában éltek.[3] A történelmi irodalomban felmerült lehetőség, hogy koinonjuk központja Eugenum vagy a mai Klos közelében található ókori erődített település lehetett.[4] Pierre Cabanes említi pénzverési tevékenységüket, amely az i. e. 2. század közepi római hódítás után is fennmaradt,[5] de előfordulhat, hogy megállapításában az ebből az időszakból ismert, Rhizón környéki Ballaiosz éremkincsleletével mosódnak össze a balaiták. Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia
