|
Balázs Sándor (író, 1830–1887)
Kászonfeltízi Balázs Sándor (Kolozsvár, 1830. december 26. – Budapest, 1887. augusztus 1.)[2] könyvtáros, író, újságíró, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság és a Kemény Zsigmond Társaság tagja. Öccse Balázs Gábor utazó volt. _s%C3%ADrja.jpg) ÉleteBalázs József és Csavásy Rozália fiaként született. Szülővárosában végezte iskoláit, majd 1851–1852-ben Pesten egy ideig a mérnöki tanfolyamot hallgatta, ezt a pályát azonban elhagyta és irodalmi téren működött tovább. Különösen humoros novelláival tűnt ki. 1851-ben jelent meg Színházi kaland című hosszabb humoros verse a Hölgyfutárban, majd ugyanott első prózai írása (Első szerelmem). 1852-ben a Hölgyfutár segédszerkesztője lett, innen a Budapesti Visszhanghoz ment át, de itt sem maradt sokáig; 1854-ben rövid ideig a Divatcsarnok című lap szerkesztésében vett részt. 1855 első felében Gräfenbergben időzött. 1862. október 1-jén Pesten házasságot kötött Bognár Vilma operaénekes-nővel, a tanúk Jókai Mór és Tóth Kálmán voltak.[3] 1876. január 26-án a Kisfaludy Társaság tagjává választotta, február 26-án Víg Samu tanulságos története című művével foglalta el székét. 1881-ben a Nemzeti Színház könyvtárosa lett. Öngyilkossággal vetett véget életének. A korszak novellistái közül egyéni ízű, derűs hangulatú írásaival emelkedett ki, hét kötet elbeszélése jelent meg. Az angol elbeszélőktől, különösen Thackeray-től tanult, akinek két kötetnyi elbeszélését le is fordította, de Thackeray keserű nevetése nála könnyed derűvé változik. Legsikerültebb dolgozataiban a városi szegények sorsát festi meleg színekkel, valószerű vonásokkal (Henrik angyala, Az asztal végén, Rózsi dada esete), de ezekben sem igyekszik különösebben mélyre hatolni. A visszatért fecske címen egy regényt is írt, mely az általa 1862–1864 között szerkesztett Ország Tükre című lapban látott napvilágot. Számos más lapnak, így 1865. október 1-jétől 1866. decemberig a Magyarország és a Nagyvilágnak és 1877–78-ban Szana Tamással együtt a Petőfi Társaság Lapjának is szerkesztője volt. Arcképe megtalálható Barabás Miklós kőnyomatos rajzaként az Arckép-albumban (Pest, 1855.); a Hölgyek Lapja munkatársai között Elischer Lajos által kőre rajzolva a Légrády testvérek nyomdájában, Pesten, 1880-ban. Síremlékét 2010 tavaszára emeltette a Fiumei Úti Sírkertben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság.[4] Munkái
JegyzetekForrások
|
||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
