Baglama
A baglama (törökül: bağlama; ejtsd: [ba:lama]) pengetős hangszer, mely elterjedt a földközi-tengeri kultúrákban. Törökül a bağlamak ige jelentése ’összekötni’, utalva a hangszer húros voltára. Akárcsak a többi pengetős hangszeren, ezen is lehet játszani szabad kézzel vagy pengetővel. Török bağlamaA bağlama, vagy saz a török népzene alapvető hangszere. A hangszer összesen hét húros, ezek kettes-kettes-hármas csoportba, kórusba tartoznak. Ezeket a csoportokat külön lehet hangolni. A bağlama egyesek szerint közép-ázsiai és anatóliai hangszerek szintéziséből jött létre. LeírásaA hosszúnyakú lantok, ezen belül a saz családjába tartozik. A tető körvonala csepp alakú, vele egy síkban helyezkedik el a hosszú, bundozott nyak. Az öblös test készülhet a nyugati lanthoz hasonlóan hajlított szelvényekből, vagy tömör cikkelyekből összeállítva, majd kifaragva, kivájva. A hanglyuk nem a tetőn, hanem a test alsó végén helyezkedik el. A húrok felfüggesztése a mandolinhoz hasonlóan alsó húrrögzítésű, a húrláb alacsony, nincs a tetőre ragasztva. A hangszercsaládA saz hangszercsaládba tartoznak még (kisebbtől a nagyobb hangszer felé:)
HangszerjátékosokTörökországban a baglamán játszó zenészek neve bağlamacı. A legismertebbek:
Görög baglamaszA baglamasz (görög μπαγλαμάς) eltér a török bağlamától, de abból alakult ki. A hangszer Törökországból került Görögországba, ahol hatással volt a buzuki fejlődésére is. A görögök némileg megváltoztatták a hangszert, például fém érintőket adtak hozzá, mérete is kisebb lett. Három pár húrja van, hangolása d'd"–a'a'–d"d". További információk |
Portal di Ensiklopedia Dunia