Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
A Bmx átirányít ide. Az azonos középszámú vasúti személykocsikat tartalmazó motorvonatot itt találod: BDVmot.
20' Freestyle BMX18' BMX
A BMX (Bicycle Moto-Cross, a B a kerékpárt, az M a motort és az X a kettő keresztezését jelöli) a motokrossz alapjaira épülő, de 20"-os kerekeket használó kerékpáros sportág, amely az 1960-as évek végén fejlődött ki.
BMX-kerékpár
Fő ágai
Cross
Leírás:
A BMX cross a legősibb ága a sportnak, olyan fiatalok űzték elsőként, akik anyagi okok miatt nem tudtak crossmotorozni. A verseny, és teljesítménysportokhoz legközelebb álló szakág, a felkészülés edző jelenlétében történik, szervezett keretek között. A 2008-as pekingi olimpián új sportként debütált.
„A 300–400 méter hosszú, meredek pályán néhány akadály is nehezíti a versenyzők dolgát. A nyolc induló egy vonalban áll fel a rajt vonalánál. A kapu váratlanul nyílik meg előttük, s a legjobb reflex-szel rendelkező versenyzők azonnal előnyt szereznek. A nyolc induló közül négy jut tovább. Az esetleges bukások nagyon veszélyesek lehetnek. A versenyzők ezért kesztyűt, hosszúnadrágot és fejvédőt viselnek.” (www.mob.hu)
Freestyle
Park - A Park műfaj kialakulását a speciális sportpályák: a „skateparkok” megjelenése eredményezte. Kiépítése (relatív) költséges, viszont nagyon sokoldalúan lehet használni, a BMX-en kívül gördeszkásoknak, görkorcsolyásoknak és rollereseknek is pályaként szolgál. Jelenleg Budapesten több ilyen skatepark működik (pl.: Görzenál, Boráros tér, zuglói skatepark, RampHouse skatepark). Vidéken az utóbbi 5 évben több ilyen létesítmény is épült az ott lakó extrémsportolók nagy örömére.
Flatland - A BMX-sportban a többi ágazattól nagy mértékben eltérő műfaj. A nagy ugrásokat, magas repüléseket és gyors előrehaladási tempót mérnöki pontosságú trükksorozatok kivitelezésével helyettesítik, végig a földön gurulva. Egy kb. 5m x 5m-es területen mutatják be az egymásba szőtt mozdulatokat, a hangsúly a különböző egyensúlyi helyzeteken és a kerékpár gurulás közbeni forgatásán van.
Street - Olyan BMX-esek kezdtek el az utcán biciklizni, akiknek más lehetőségük nem volt a gyakorlásra, nem voltak sem crosspályák, sem dirtugratók, sem pedig skate-parkok a közelükben. A Street (utca) BMX-esek a közterületeken keresik meg a gyakorlásukhoz szükséges feltételeket. Alapvetően a különböző lépcsőkön ugratnak le és fel, használják a korlátokat (lecsúsznak rajtuk a kerékpárral), de az utcán lévő kiemelkedések, döntött falak, íves építmények mind egy kreatív „Street hely” részei lehetnek. Többnyire olyan helyeken elterjedt formája a BMX-nek, ahol nincsenek erre a célra kijelölt pályák. A BMX-esek negatív megítéléséhez sajnos nagyban hozzájárul, mivel sok kívülállónak egyedül a rombolás szúr szemet mikor látja, hogy egy-egy biciklis a járdákon, lépcsőkön mutatványozik. Számukra (BMX-esek) viszont speciális pályák hiányában ez az egyetlen módja a gyakorlásnak.
Dirt/Trails - Az ugrások, a levegőben eltöltött idő („air time”) van a középpontban, általában földből készült ugratókon.
A dirt ágazatban a trükkök kapják a legnagyobb hangsúlyt. A cél, hogy az elugrást követően egy minél nehezebb trükköt mutassanak be a levegőben, majd a leérkezőn gurulással tovább tudjanak haladni. A versenyeken pontozással döntenek a trükkökről, trükksorozatokról, a szakértőkből álló zsűri 1-100-ig pontozza az indulókat, figyelembe véve a versenyző stílusát, a trükk nehézségét és a menet teljes egészét.
Trails:
Itt az ugratók sokkal technikásabbak, ezáltal a trükk másodlagos tényező. Az ívhez képest a leérkező sok esetben 90 fokban van, kanyarokkal, lejtős, emelkedős részekkel tűzdelt a pálya, komoly kihívást jelentenek a mérnöki pontosságú ugrások.
Napjainkban a két műfaj sokszor összefolyik.
Története
Kialakulása idején a motokrossz sportág már hatalmas népszerűségnek örvendett az Amerikai Egyesült Államokban. Néhány fiatal, aki szeretett volna részt venni a motokrosszversenyeken, de nem érték el a minimális korhatárt a motorkerékpár-versenyzéshez, és/vagy nem volt elegendő pénzük, hogy megvásárolják a szükséges drága motorkerékpárokat, úgy döntöttek, hogy valamilyen módon helyettesítik a motokrossz sportágat.
BMX-kerékpárokon kezdtek versenyezni – beöltözve a motokrossz sportágban használatos ruházatokba – az általuk épített motokrosszpályához hasonlító helyszíneken, azzal a céllal, hogy utánozzák a sportágat, amennyire csak lehetséges.
Ahogy múlt az idő, ezek a BMX-rendezvények egyre népszerűbbek lettek minden helyszínen, de különösen Kaliforniában. Az 1970-es évek elején a BMX mint különálló sportág kezdett megerősödni és hivatalosan is megkezdődtek a BMX-versenyek szervezései.
Ez alatt a tízéves időszak alatt a BMX-sportágat bevezették más országokban, közöttük Európában is, 1978-ban.
1981 áprilisában megalakult az IBMXF, mint a sportág nemzetközi szervezete, azzal a céllal, hogy hivatalosan képviselje a BMX-sportágat.
Az első világbajnokságot 1982-ben rendezték. Az évek során, a kerékpáros sportágakon belül a BMX egyre inkább megjelent, mint egy önálló sportág. Akkoriban is már látni lehetett, hogy a BMX egy láncszeme a kerékpáros sportágaknak, és egyre jobban hasonlított a kerékpáros sportágakhoz, mint a motokrossz sportághoz. Mivel ezek a kerékpárok viszonylag kicsik, a BMX-esek hamar rájöttek, hogy ezzel nem csak versenyezni lehet, így alakult ki a freestyle és annak különböző ágai, amit először a saját maguk szórakoztatására, később a közönség szórakoztatására csinálták.
BMX cross: extrém verseny
A BMX-kerékpárok gyártása hamarosan nagy üzletté vált és kiterjedt az egész világra. A kerékpárok is látványos fejlődésen mentek keresztül, a kezdetben azonos méretre gyártott BMX-eket továbbfejlesztették és különböző méretben gyártották a használójuk méretére és súlyára tekintettel (Mini, Expert, Junior, Pro L, Pro XL és Pro XXL méretben). A kerékpárokat 20”-os kerekekkel szerelték, de hamarosan megjelentek a 24”-os kerekű BMX-ek is. Ma mindkét típust használják versenyzéshez, az utóbbit Cruiser kerékpárnak nevezik.
A BMX cross versenyszabályai
A verseny egy 300–400 m hosszú, általában három-négy kanyarral és hat-tíz ugratóval épített, rajtdombbal ellátott pályán zajlik. A kanyarok a sebesség jobb kihasználása érdekében döntöttek, az ugratók hosszúsága akár tíz méter is lehet, de a kisebb 5-6 méteres ugratók a jellemzőek. A verseny egy-egy futama egykörös verseny, vagyis a rajtgéptől a célig tart. A rajtgépet a versenysebesség mielőbbi felvétele érdekében egy 2–4 m magas rajtdombra építik. Egyszerre nyolc versenyző indulhat és egy kieséses rendszerben addig folytatódnak a futamok, amíg kialakul a legjobb nyolc versenyző létszáma, akik egy döntő futamon döntik el egymás között a végső sorrendet. A leggyorsabb kategóriában (Elit) a versenyzők elérik az 55 km/órás sebességet is.
Valamennyi életkorú sportoló számára indítanak versenyeket, a legkisebb a hatévesek mezőnye, míg a legidősebbek a negyvenöt éven felüliek. A fiúkat és a lányokat általában külön versenyeztetik.
A biztonság érdekében kötelező ruházat: Hosszú nadrág, hosszú ujjú mez, kesztyű, sisak. A versenyzők azonban gyakran használnak további védőfelszereléseket, mint mellvédő, térd és könyökvédő, sípcsontvédő, szemüveg.
20' BMX
Nemzetközi kitekintés
A sportág képviselői már nem a motorosokhoz akarnak hasonlítani, hanem vérbeli kerékpárosoknak vallják magukat, amit az is igazol, hogy a kezdetben megalakult BMX-világszövetség (I. BMX F.) 1995 óta a Kerékpáros Világszövetség tagjaként működik. A világ negyven országában működik BMX-szövetség, melyek tagjai az UCI-nak. Ezek: Anglia, Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Aruba, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Belorusszia, Bolívia, Brazília, Costa Rica, Curaçao, Csehország, Chile, Dánia, Dél-Afrika, Ecuador, Franciaország, Hollandia, Japán, Kanada, Kolumbia Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Mexikó, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Szlovénia, Venezuela, Zimbabwe, Új-Zéland.
Magyarország
Magyarországon Veszprémben alakult az első BMX cross sportegyesület 1988-ban Veszprémi ÉPSZÖV Spartacus SE néven. A klub életre hívója Borbély Ferenc volt, aki jelentős szerepet vállalt a Magyar BMX Cross és Triál Szövetség megalakulásában is. Az első pálya építését az ausztriai St. Pölten BMX-egyesülete segítette. A pálya felavatása után sorra alakultak az ország különböző pontjain az újabb egyesületek: Harkán, Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen, Sopronban, Szombathelyen, Gyöngyösön, Győrben, Pápán, Gencsapátiban, de építettek pályát Budapesten is. A klubok megalakulását azonnal követte a Magyar BMX Cross és Triál Szövetség megalakulása 1991. augusztus 12-én. 1990-ben rendezték az első nem hivatalos országos bajnoki versenysorozatot, mely nyolcfordulós volt.
1992-ben Magyarországon, Csillebércen a későbbi, majd mára megszűnt NormaParkban rendezték meg a freestyle-világbajnokságot.
2020-tól a freestyle BMX is részese az olimpiai játékoknak.
A flatland stílus
A mai modern flatland alapjainak megteremtése egyértelműen az amerikai Kevin Jones nevéhez fűződik. Ő volt az, aki 1980-as években kitalálta és megtanulta a ma már alaptrükköknek számító gurulásokat, forgásokat. A 90-es években a Dorkin – és a hozzá hasonló – videósorozatokkal megállíthatatlan fejlődésnek indult a BMX flatland.
A '90-es évek elején a magyar származású, de Németországban élő Albert Rétey volt az, aki Európában meghatározta az alapvető irányvonalakat.
Kun Ádám Magyarország egyik legsikeresebb, nemzetközileg ismert képviselője a BMX flatland sportágának. 2002-ben Kölnben masters kategóriában, majd 2013-ban szintén Kölnben profi kategóriában is világbajnoki címet szerzett.
