Bíbormellű nektármadár
A bíbormellű nektármadár (Chalcomitra senegalensis) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a nektármadárfélék (Nectariniidae) családjába tartozó faj.[1][2] RendszerezéseA fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Certhia nembe Certhia senegalensis néven. Sorolták a Nectarinia nembe Nectarinia senegalensis néven is.[3] Alfajai
ElőfordulásaDél-Afrika és Namíbia nagy részét leszámítva a Szaharától délre egész Afrikában előfordul. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi füves puszták, cserjések és szavannák, valamint szántóföldek, vidéki kertek és városias régiók. Állandó, nem vonuló faj.[4] MegjelenéseTesthossza 15 centiméter.[5] A hím rikító pompázatos ruhája világító vörös mellkasát, zöld fejbúbját és szintén zöld torkát leszámítva túlnyomórészt feketén csillog. Egyszerűbb ruhája nem ennyire fénylő. A tojó fakóbb színezetű, mint a hím. Felül sötétbarna, alul világosabb barna és pöttyös. A csőr hosszú és lefelé hajlik, nektárszipókaként kisebb virágokra specializálódott. Csőrének vége hegyes, hogy át tudja szúrni a nagyobb virágok burkát. Nyelve hosszú és cső alakú, a nektár kiszívására alkalmas.
ÉletmódjaTápláléka nektárból, kisebb rovarokból és pókokból áll. A bíbormellű nektármadár 3-4 évig élhet. SzaporodásaA költési időszak augusztus-március között van, és évente egyszer költ. A madár a faágak csúcsán egy zacskó alakú fészket épít, amelybe egy lyukon bújik be. A fészekben két ovális, fehér vagy krémszínű olívazöld vagy szürke pöttyös tojás van. A kotlás 14-15 napig tart. A fiatal madarak 16-19 napos korukban repülnek ki. Természetvédelmi helyzeteAz elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Jegyzetek
Források
További információk |
Portal di Ensiklopedia Dunia