Bérleti szerződés

A bérleti szerződés (röviden bérlet) olyan szerződés, amelynek során a bérbeadó a dolgot (a "bérleményt") időlegesen a bérlő használatába adja, a bérlő pedig köteles ellenszolgáltatásként bért (bérleti díjat) fizetni.[1] A bérlő viseli a használattal járó kisebb költségeket. A bérlet önállósult alakzatai a lakásbérlet és a haszonbérlet.[2] A bérbeadó nemcsak a tulajdonos lehet, hanem olyan személy is, aki a bérbeadásra más jogcímnél fogva jogosult (például a haszonélvező).

Tartalma

A bérbeadó fő kötelezettsége a dolog használatba adása. A bérlő fő kötelezettsége a használat ellenértékének a megfizetése. A bérbeadó - ha jogszabály vagy a szerződés másként nem rendelkezik - szavatol azért, hogy a bérlemény rendeltetésszerű használatát a szerződés fennállása alatt másnak, harmadik személynek a joga nem korlátozza illetve a használatot nem akadályozza meg.

A bérleti díj

• A bérleti díj, vagy egyszerűen bér mértékét a felek kölcsönös megegyezéssel állapíthatják meg, kivéve, ha a jogszabály a bér maximumát, felső mértékét kötelezően írja elő. (ú.n. kötött bér).

Jegyzetek

1. Bíró Endre: Jogi szótár 54. old.
2. Akadémiai kislexikon. A - K. Budapest, 1989. 224. old.

Források

• Bíró Endre: Jogi szótár 54. old. (A hatályos magyar jogszabályok és EU jogi normák szakkifejezéseinek szótára.)” Lektorálta dr. Szegvári Péter. Dialóg Campus Kiadó, 2006. ISBN 963 7296 63 8
• Akadémiai kislexikon. A - K. Budapest, 1989. 224. old.
• Jogi lexikon 1999. 71 - 72. old.

Kapcsolódó szócikkek

• Haszonbérlet
• Lakásbérleti szerződés