A bécsi S-Bahn az osztrák főváros, Bécs elővárosi vasúthálózata, szokásos német megnevezéssel S-Bahn (a Schnellbahn – am. gyorsvasút – rövidítve). A hálózaton a forgalom 1962. január 17-én indult meg, jelenleg kilenc vonalból áll, melyen 50 állomás és megálló található. Napjainkban napi 300 ezer ember veszi igénybe az S-Bahn vonatait.
Az S-Bahn-Stammstrecke, a Wien Meidling–Wien Floridsdorf-szakasz
A Stammstrecke („törzsvonal”) a bécsi S-Bahn járatai által közösen használt 13,3 km-es szakasz.
Délről nyugat felé haladva az alábbi állomások találhatóak rajta:
Számos, de nem az összes járat keresztülhalad a Stammstreckén, 3-6 perces ütemmel csúcsidőben.
Vonalak
Az S-Bahn vonalai normál nyomtávolságúak, és végig villamosítottak 15 kV 16,7 Hz-cel. A vonatok 30-60-120 percenként járnak, ütemesen. A közlekedés rendje a bécsi főpályaudvar (Wien Hauptbahnhof) 2014-ben történt teljeskörű átadása után, illetve részben 2015-ben megváltozott.
Franz Haas: Die Wiener Schnellbahn. Stammstrecke Floridsdorf–Meidling. Sutton Verlag, Erfurt 2007, ISBN 978-3-86680-084-7
Alfred Horn: Die Wiener Schnellbahn und ihre Fahrzeuge. Bohmann Verlag, Wien 1976, ISBN 3-7002-0437-X
Ernst Kurz: Die städtebauliche Entwicklung der Stadt Wien in Beziehung zum Verkehr, Magistrat der Stadt Wien (MA18), Wien 1981
Hans Lehnhart: 25 Jahre Wiener Schnellbahn. VOR, Wien 1987, Festschrift.
Hermann Strach [Hrsg]: Die Geschichte der Eisenbahnen der österreichisch-ungarischen Monarchie. Karl Prochaska, Wien-Teschen-Leipzig 1898 (Nachdruck Archiv-Verlag, Wien 2000)
Peter Wegenstein: Die Verbindungsstrecken im Raume Wien, Verlag Pospischil, Wien 1991
Eisenbahnatlas Österreich. Schweers + Wall, Köln 2005, ISBN 3-89494-128-6