Bázel villamosvonal-hálózata
A bázeli villamoshálózat (németül: Basler Strassenbahn-Netz) elsősorban a svájci Bázel, valamint a körülötte elterülő Basel-Landschaft kanton területét szolgálja ki. Az agglomerációhoz tartozó német Weil am Rhein és a francia Saint-Louis és Leymen területén is vannak megállói. Összesen 13 vonalból áll. A villamosokat a hálózaton két szolgáltató üzemelteti: Basler Verkehrs-Betriebe (Bázeli Közlekedésüzemeltető) (BVB) és Baselland Transport (Bázel-vidéki Közlekedés) (BLT). Mindkét szolgáltató a Tarifverbund Nordwestschweiz (TNW) integrált tarifaközösség része, amely a német és francia területeket is magába foglaló triregio tarifaközösséghez tartozik.[1][2][3] A BVB a Basel-Stadt kanton tulajdonában van, és vonalai jórészt Bázel városában és a kantonhoz tartozó két, Rajna-menti kisvárosban üzemelnek. A 3-as és 6-os vonalak Bázel-vidéken érnek véget, a 8-as vonal pedig Németországban. Több vonal pontosan az államhatárig közlekedik, ahol buszokra kell az utasoknak átszállniuk. Villamosai türkizes zöld színűek. A BLT a Bázel-vidék kanton tulajdonában van, sárga-piros villamosai a Bázeltől délre fekvő külvárosokban közlekednek, és egy ponton áthaladnak Franciaország területén is.[4] A városhatáron túl a BLT tulajdonában áll a 10-es, 11-es, 14-es és 17-es vonal, ezek közül a BLT csak a 10-est, 11-est és 17-est szolgálja ki, ám teljes hosszukon: a villamosok Bázel belterületén a BVB vágányait használják. A 14-es vonal Bázel-vidéken vezető, külvárosi szakaszán is a BVB biztosítja a villamosközlekedést. Ez a megoldás tipikus Svájcban, ahol az infrastruktúra tulajdonviszonyai és a személyszállító szolgáltatás területe nem egyezik meg, ilyenkor legtöbbször megosztoznak a szolgáltatók a feladatokon.[5] Története![]() Az első bázeli villamosvonal 1895. május 6-án nyílt meg a Centralbahnhof–Marktplatz–Mittlere Brücke–Aeschenplatz–Badischer Bahnhof útvonalon. A hálózat gyorsan növekedett. 1897-ben hat új szakaszt helyeztek üzembe, az egyik összekapcsolta Bázelt és Birsfeldenet. 1900-ban a bázeli villamoshálózat nemzetközivé vált, amikor új megnyitották az új vonalat Sankt-Ludwig (ma Saint-Louis, Haut-Rhin ) felé, az akkori Német Császárságban. A vonal 1950-ig működött. 1910-ben megnyílt egy második nemzetközi vonal Hüningen felé (ma Huningue és Haut Rhin), amelyet 1961-ig használtak. A németországi Badenben található Lörrach felé 1919-ben nyílt meg egy villamosvonal, amely 1967-ig működött. 1934-ben, egy új vonalszakasz megnyitása után a Margarethenstr.-tól Binningen felé a hálózat elérte a legnagyobb hosszúságot, 72 kilométert. A két világháború alatt a vonal Svájc határain túlnyúló részein felfüggesztették a szolgáltatást. A második világháború után több vonalat be is zártak. 1958-ban a hálózat teljes hossza 51,7 km volt. 1974-ben a több, elővárosi vonalakat üzemeltető társaságot egybeolvasztották, így jött létre a Baselland Transport AG (BLT). Viszonylatok![]() Jelenleg a bázeli villamoshálózat 12 vonalból áll[6] (kilencet a BVB üzemeltet és hármat a BLT). A vonalak teljes hossza 65,7 km.[7][8]
Galéria
Hivatkozások
FordításEz a szócikk részben vagy egészben a Trams in Basel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia