Báttaszéki Lajos
Báttaszéki Lajos, született Hofmann Lajos néven[1] (Bátaszék, 1844. szeptember 20. – Budapest, 1921. február 14.) ügyvéd, publicista. ÉletútjaA budapesti egyetemen tanult, s miután ügyvéd lett, előbb Nagyváradon, majd Aradon működött, 1889-től pedig Edvi Illés Károllyal együtt a fővárosban nyitott irodát. Sok szépirodalmi cikket, verset, jogi tanulmányt írt. Lefordította Löw Tóbiás és Wagner J. társaságában F. Mackeldey „A római jog tankönyve” című 3 kötetes művét, sokáig szerkesztette a „Nagyvárad” című politikai napilapot és a „Biharmegyei Közlöny”-t, majd a „Nagyváradi Közlöny”-t, a „Békésmegyei Közlöny”-t, az „Alföldi Lapok”-at, a „Büntető jogtudományi Szemle”-t, az „Alföldi Újság”-ot stb; vidéken és a „Kritikai Szemle”-t, majd a „Filo-szemita Füzetek”-et (1884) a fővárosban. Művei: „Nők könyve” (Pest, 1864); „Hitregetan” (uo. 1864.): „Fővárosi genreképek” (Nagyvárad, 1867); „Polgári házasság vagy szerelem gőzzel” (1870); „A nők a magyar jogban”, (1872); „A magyar általános magánjogi törvénykönyv tervezete I.” (1874); „Mi a teendő a véderöre vonatkozó törvényjavaslattal szemben?” (1899). Bátaszéki a tiszaeszlári per idején felmerült antiszemitizmussal szemben filoszemita propagandát fejtett ki. Ez irányú röpiratai: „Mindenféle antisemitákról és zsidókról”, továbbá a „Tizenkét ellenröpirat”, melyek megjelenésük idején elterjedt olvasmányok voltak. Művei
JegyzetekForrások
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia