hu B%C3%A1nyai Elem%C3%A9r

	Bányai Elemér
	Vasárnapi Ujság 1915. 270. l.
Született	1875. augusztus 21.; Szamosújvár
Elhunyt	1915. április 2. (39 évesen); Oblazce
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	örmény, magyar
Foglalkozása	újságíró, ; író
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (20-1-40)
	A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Bányai Elemér témában.
	A Wikimédia Commons tartalmaz Bányai Elemér témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Bányai Elemér (írói álneve: Zuboly^[1]) (Szamosújvár, 1875. augusztus 21. – Oblazce, Uzsoki-hágó környéke, 1915. április 2.) örmény származású magyar újságíró, író.

Élete

1896–1900 között a kolozsvári egyetem magyar-francia szakos hallgatója volt. 1905-ig Kolozsvárott az Ujság, a Magyar Polgár és a Kolozsvári Lapok szerkesztője volt. 1904-ben Budapestre költözött, a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában, 1910-től pedig a Magyar Nemzetnél dolgozott. A Martinovics szabadkőműves páholyba 1910-ben vették fel.^[2] 1914-től a Magyarország belső munkatársa volt. A Vasárnapi Ujságba, a Pesti Naplóba, a Magyar Nemzetbe írt cikkeket. Jelentős irodalmi műve az Örmény anekdoták gyűjteménye.

Az első világháborúban önkéntesként bevonult, és az orosz fronton esett el.^[3] Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található.

Családja

Apai örmény családneve eredetileg Bajáczhi.^[4] Anyai ágon az erdélyi nemesi örmény Hollósy család leszármazottja, édesanyja Hollósy (eredetileg: Korbuly) Terézia. Örmény katolikus család sarja, édesapja ifj. Bányai Tivadar városi alkapitány, édesanyja Balla Katalin tanítónő volt. Négy lánytestvére volt, akik közül csupán kettő érte meg a felnőttkort: Gratiana és Blanka. 1904-ben elvette Czech Júlia Lottit (1884–1907).^[5]

Munkássága

Történelemfilozófiai pesszimizmusa ellenére a polgári radikalizmus jeles szószólója volt. Ady Endre talán legigazibb barátja volt. Ady Endre neki írta a Négy-öt magyar összehajol, halálhírére pedig a Szegény Zuboly emlékére és a Zuboly emléktáblájára című verseit.

Jegyzetek

↑ Munkatársai írják: „saját bevallása szerint azért választotta a Zuboly nevet, mert mint Zuboly takács a »Szentivánéji álom«-ban, minden szerepre vállalkozik. Minden szerepre, de csak becsülettel: csak a munkáját adta bérbe, a tollát nem.” In: Vasárnapi Ujság 1915. 270. l.
↑ Berényi 2005
↑ Magyar-örmény hősök. ormenykatolikus.hu. [2014. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 25.)
↑ Bájáczhi család
↑ Kozák Péter: Bányai Elemér Archiválva 2015. április 6-i dátummal a Wayback Machine-ben. Névpont. Hozzáférés ideje: 2016. november 6.

Művei

Lisznyay Kálmán élete (1900)
Örmény anekdoták I–III. (1902)
A Pesti Hírlap harminc éve (1908)
A Századok név- és tárgymutatója (1908)
A Pesti Napló 1848–1908 (1908)
Zuboly könyve (válogatott munkái, 1916)

Források

Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
↑ Berényi 2005: Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Budapest: Argumentum. 2005.
Kozák Péter: Az „életiratíró“ és emlékbeszédei, Bányai Elemér és Prohászka Ottokár. Archiválva 2015. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
Kozák Péter: Bányai Elemér pályaképe. Névpont.hu – 2013

További információk

Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 107–108. o.
Szongott Kristóf, A magyarhoni örmény családok genealógiája, Szamosújvár, 1898.

Nemzetközi katalógusok

[1] Munkatársai írják: „saját bevallása szerint azért választotta a Zuboly nevet, mert mint Zuboly takács a »Szentivánéji álom«-ban, minden szerepre vállalkozik. Minden szerepre, de csak becsülettel: csak a munkáját adta bérbe, a tollát nem.” In: Vasárnapi Ujság 1915. 270. l.

[Berényi_2005_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--2] Berényi 2005

[3] Magyar-örmény hősök. ormenykatolikus.hu. [2014. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 25.)

[4] Bájáczhi család

[5] Kozák Péter: Bányai Elemér Archiválva 2015. április 6-i dátummal a Wayback Machine-ben. Névpont. Hozzáférés ideje: 2016. november 6.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

Bányai Elemér