|
Az imposztor
Az imposztor Spiró György drámája. A mű előzménye az író Az Ikszek című regénye. A darab Major Tamás számára készült (és bizonyos értelemben róla szól),[1] aki halála előtt nem sokkal -a Budapesti Katona József Színházban eljátszotta a főszerepet. A bemutató időpontja: 1983. október 28., a rendező Zsámbéki Gábor volt. Ötven alkalommal került színre. Cselekménye
I. felvonásA vilnai színházban premierre készülnek: ma este Lengyelország legnagyobb színésze, Bogusławski fog fellépni a Tartuffe-ben – ha eljön. Bogusławskit azonban két napja várják hiába, úgy hiszik, megsértődött, amiért operáját betiltotta a helyi hatóság. II. felvonásMegkezdődik a Tartuffe próbája. A nagy sietség ellenére Bogusławski folyton leállítja a próbát és a jelenetek értelmezésébe kezd. Néhány színész lelkesen vele tart, mások sajnálják az időt és a próbát sürgetnék inkább. Értelmezése szerint Tartuffe és néma szolgája – akit az igazgató kihúzott – a titkosrendőrség emberei, Elmira nem szereti férjét és Orgon a szeretethiány miatt hisz olyan vakon Tartuffe-ben. A III. felvonás szerelmi vallomásával bebizonyítja, hogy Tartuffe itt valódi szerelmet érez Elmira iránt és ez az egyetlen igaz érzelem lesz bukásának oka. A szimpla szövegösszemondáshoz szokott társulat általános véleménye azonban: ilyen bonyolult dolgokat a közönségük úgysem értene meg. Az elemzéstől újra feléledt Bogusławski kénytelen rájönni, ez az előadás nem szólhat tisztán a művészetről: az igazgató számára sokkal fontosabb a gubernátor és a cár szimpátiája. Bogusławski megdöbben, amikor meglátja a zárókép díszletét: a királyi kegyelmet meghozó rendőrtiszt mögött a cár életnagyságú portréja fog megjelenni. Mennyivel jobb lenne a darab vége, ha hiába várnák a követet! Az elfogadott szövegtől eltérni nem lehet, Bogusławskinak mégis mintha lenne valami terve. III. felvonásAz utolsó felvonás előtt fogadás van a gubernátor páholyában. Tetszik neki az előadás, egy nagyobb összegű dotációt is felajánl a színháznak. Más a vélemény azonban az öltözőkben: a színészek felháborodottan állapítják meg, hogy Bogusławski semmit sem úgy játszik, ahogy a délelőtti próbán magyarázta: Tartuffe-öt hagyományosan, egysíkú, gonosz képmutatónak ábrázolja. Az igazi színház, a remek próba miatt fellelkesült színészek hazug csalónak tartják a Mestert. A gubernátor is gyáva besúgónak hiszi Bogusławskit, mivel a Mester elárulja neki: az egyik színész, a záróképben a király követeként megjelenő Rybak össze akarja vagdosni a cár portréját. Természetesen Rybakot azonnal elvitetik. Az előadás folytatódik, a cár arcképe befordul, a követ, azaz Rybak azonban nem jelenik meg. Pánik tör ki a színpadon, Bogusławski azonban egy zárómonológot „rögtönöz”: ebben magára büntetést és a házra a cár áldását kéri. A lengyel közönség érzi az iróniát, nevet: cárellenességük és a színészek iránti szimpátiájuk érezhető a nézőtérről. A gubernátor felháborodva hagyja el a színházat, a színészek számüzetéstől, börtöntől félnek. Végül a helyzet szerencsésen alakul, a gubernátor nem akar botrányt ezért megbocsát a színészeknek. Csak Rybaknak kell messzire elmennie. Az ifjú színész mégis boldog, szeretné megköszönni a Mesternek, hogy méltó, igaz véget adott az előadásnak. A Mester kocsija azonban már régen Varsó felé tart. A színészek lassanként rájönnek, mit is tett ez az ember, és a „haza színészének” legendája újjászületik. ŐsbemutatóA darab ősbemutatójára a Katona József Színházban került sor, 1983. október 28.-án. Az előadást Zsámbéki Gábor rendezte, a jelmezeket és a díszletet Pauer Gyula tervezte, a dramaturg Fodor Géza volt. Az előadás nagy kritikai és közönségsikert aratott, a Magyar Televízió is közvetítette. Az eredeti szereposztás:
HivatkozásokJegyzetek
|
||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
