Az európai filmkultúra kincsei (angol elnevezéssel: Treasures of European Film Culture) az Európai Filmakadémia 2015. évi kezdeményezése, amely arra irányul, hogy összegyűjtse az európai filmművészet szempontjából szimbolikus, történelmi értékkel bíró helyeket, amelyek fenntartását, a jövő generációi számára történő megőrzését fontosnak tartja. A cím odaítélésével, illetve a lista készítésével a Filmakadémia még inkább fel kívánja hívni a figyelmet az európai filmkultúra védelmének fontosságára, s egyben reflektorfénybe állítja annak valódi értékeit.[1][2]
A lajstromba vételt három, 1993. évi EFT érdemdíjas filmes szaktekintély kezdeményezte: Naum Ihilevics Klejman orosz filmkritikus, filmtörténész Eisenstein-szakértő, a Moszkvai Állami Központi Filmmúzeum korábbi vezetője, az Eisenstein Központ igazgatója, valamint Erika Gregor német moziüzemeltető, filmkurátor, lapszerkesztó, és férje, Ulrich Gregor filmtörténész, mindketten a Német Filmintézet barátai egyesület (1963) és a Berlinale filmfesztivál fórumának (1971) társalapítói.[1]
A listára felvett helyszíneket egy kisebb ünnepség keretében emléktáblával jelölik meg, amelyen középen az EFA logója, az Európai Filmakadémia és az Európai Filmdíj felirat, valamint az elnök szignója látható; körülöttük a Treasure of / European Film Culture szöveggel.[3][4]
2022 szeptemberében a Filmakadémia külön európai filmörökségi részleget (European Film Heritage Department) hozott létre, amelynek feladata – többek között – a filmkultúra kincseinek kezelése is.[5]
Helyszínek
Év
Kép
Név
A kulturális kinccsé minősítés indoka
Helyszín
Ország
Megj.
2015
Eisenstein Központ
Szergej Eisenstein orosz-szovjet rendező személyes tárgyainak és könyvtárának megőrzését, elméleti munkáinak kiadását, valamint filmretrospektívek és más rendezvények szervezését végzi az Állami Puskin Képzőművészeti Múzeum keretében.
Az intézet könyvtárat, mozit, képtárat és múzeumot üzemeltet, amely Auguste és Louis Lumière, a kinematográf feltalálóinak állít emléket, népszerűsítési a filmkészítést és szervezi és évente megrendezi a Lumière Filmfesztivált.
A BergmancenterIngmar Bergman svéd filmrendező, az EFA alapító elnöke életét és művészi sikereit mutatja be; tárlatoknak, kreatív workshopoknak és vezetett túráknak ad otthont.
Tonino Guerra olasz forgatókönyvíró alkotóhelye, kurzusainak és felolvasó színházának otthona, ahol könyvekből, videókból és fotókból álló könyvtár és archívum működik.
A kopár, vad vidék a helyszíne Ingmar Bergman filmdrámája, A hetedik pecsét nyitójelenetének, a lovag és a Halált sakkjátszmájának, illetve a haláltánc zárójelenetnek.
Sète és strandja mindig is a hetedik művészet múzsája volt, ahol több száz filmet forgattak. Különösen Agnès Varda, a francia új hullámrendezője kedvelte (Párbeszéd; Agnès strandjai). A csatornákon átívelő város fénye, színes házai és halászkikötője, valamint multikulturális identitása szokatlan szépségű természeti környezetet alkotnak, amely inspirálja a művészeket.
A Casa Rossa a Stromboli szigetén található ház, ahol Roberto Rossellini rendező és Ingrid Bergman színésznő élt a Stromboli (1950) című film forgatása alatt. A két művész szerelmi történetétől ikonikussá vált, tipikusan eolikus stílusú „Vörös Ház” a vulkán lábánál, a hegyről a tenger felé ereszkedő, szőlőültetvényekkel és tüskés kaktuszokkal szegélyezett ösvény mentén áll.
A Centro Buñuel Calanda (CBC) a Calandában született legendás filmrendező, Luis Buñuel alakjának és munkásságának megőrzésére, terjesztésére és népszerűsítésére jött létre; stabil teret biztosít a kulturális tevékenységek, a filmes oktatás és képzés számára, benne modern múzeummal, vetítőteremmel, kiállítóhellyel, könyvtárral és médiaközponttal.
Varsóban az Inflancka és a Dzika utcák közötti, az 1970-es években előregyártott vasbeton elemekből épült, ridegséget és elidegenedést sugárzó lakótelepe – melyhez hasonló több is található a lengyel fővárosban, például a Służew nad Dolinką negyedben – szolgált helyszínéül Krzysztof KieślowskiTízparancsolat című televíziós sorozatának több jelenete.
A kulturális és történelmi építmény a lett nemzeti identitás részét képező, az UNESCOszellemi kulturális örökség listáján szereplő dal- és táncfesztivál helyszínének épült 1955-ben. Számos kulturális esemény és koncert helyszíne. A szovjet megszállás alatt a dalok gyakran szolgáltak a tiltakozás és nemzeti függetlenség óhajának kifejezéseként. Itt forgatták Juris PodnieksHazám című dokumentumfilmjét (1990).
A Duero-parti óváros Porto legemblematikusabb területe, világörökségi helyszín. A színes házak, borospincék és labirintusszerű mellékutcák alkotta negyed – különösen annak folyóparti része – a legtermékenyebb portugál rendező, Manoel de Oliveira számos művének színhelyéül szolgált, megőrizve képét az utókornak.
A világ legrégebbi nagyméretű stúdiókomplexumában 1912-ben kezdték meg a filmgyártást A haláltánc című némafilmmel, Asta Nielsen főszereplésével. Azóta filmek ezrei születtek itt, köztük olyan klasszikusok, mint A gólem (1915), a Nosferatu (1922), a Dr. Mabuse (1922), A Nibelungok és Az utolsó ember (1924), a Faust (1926), a Metropolis (1927), A kék angyal (1930).
A Sztárom a párom (1999) brit vígjátékában játszott központi szerepe miatt a nyugat-londoni Blenheim Crescenten található The Notting Hill Bookshop ikonikus helyként továbbra is könyveket árul.
A félszigeten, óceánnal a háttérben álló, ősfás parkkal körülölelt Tudor-stílusú kastély számos forgatás helyszíne volt a némafilmektől a 21. századi svéd, skandináv és európai produkciókig. Közülük kiemelkedik Lars von Trier apokaliptikus és kísértetiesen szép drámája, a Melankólia.
A 18. századi monumentális barokk remekmű számtalan filmben és videóklipben szerepel, köztük a Római vakáció (1953) és a Sabrina Rómába megy (1998). Az érmék szökőkútba dobása a Három pénzdarab a szökőkútban (1954) drámával vált népszerűvé. Kultikus státuszát Az édes élettel (1960) nyerte el, Anita Ekberg esti fürdőzési jelenetének köszönhetően.
A lakcímet Chantal Akerman belga filmrendezőnő 1975-ös remekműve, a Jeanne Dielman, 1080 Brüsszel, Kereskedő utca 23. tette ismertté. Az alkotást a neves Sight & Sound filmes magazin a tízévenkénti közvélemény-kutatásán 2022 decemberében „minden idők legjobb filmjének” választotta. Korábban egyetlen nő által forgatott film sem jutott be a legjobb tíz közé.[15]
Az 1930-as évek elején épített Világ Palota és földszintjén az Automat Svět (Világ Automata) büfé egy modern épület volt Prága akkori külvárosában, Libeň munkásnegyedében, ahol Bohumil Hrabal író élt és dolgozott. Az ő műveiből 1965-ben forgatott Gyöngyök a mélyben szkeccsfilm A világ automata-büfében című szegmense, amelyet Věra Chytilová rendezett, az 1960-as évek cseh újhullámának mérvadó darabja.
A hely Derek Jarman úttörő kreativitásának legteljesebb desztillációja. Dolgozott itt filmmel, művészi alkotásokkal, írással és kertészkedéssel; az 1990-ben Tilda Swintonnal forgatott A kert című filmjétól a Modern Nature című folyóiratig, az üvegbe vésett költészettől, az uszadékfa szobrokig és az általa létrehozott, figyelemre méltó kertig a kavicsos strandon. Napjainkban mindazoknak a zarándokhelye, akiket Jarman hagyatéka inspirál.
Az 1929-ben átadott tampereiKino-Palatsimozi a 20. század első felében, art déco stílusban épült fényűző filmtemplomok szép példája. A gondosan felújított épületben ma rendezvényközpont és étterem üzemel, de alkalmi vetítésekkel és a hely történetének szentelt állandó kiállítással rendre megidézi a mozi varázsát.
A „De Hef” becenevű Koningshavenbrugvasútihídként épült a rotterdami kikötőben. E már üzemen kívüli ipari műemlékről szól Joris IvensA híd című kisfilmje (1928), amely a híd körüli forgalom mellett bemutatja azt a pillanatot, amikor az 52 méter hosszú felvonórészt felhúzzák, hogy a hajók áthaladhassanak alatta.
A „Księży Młyn” (Papmalom) elnevezésű loftlakás-komplexum Łódź történelmi gyáregyüttese, amelyet Karol Scheibler textilgyáros építtetett a 19. században. Több film díszletéül szolgált, így Andrzej WajdaAz ígéret földje (1974), valamint Agnieszka HollandRobbanásveszély (1981) és A város alatt (2011) című drámáihoz.
↑Six New Treasures of European Film Culture (angol nyelven). europeanfilmacademy.org. Európai Filmakadémia, 2023. szeptember 13. [2023. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. december 8.)
MTI; PRAE: Az európai filmkultúra kincsei. prae.hu. Palimpszeszt Kulturális Alapítvány, 2015. február 3. [2021. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 20.)